Marczell Ferenc szerk.: Az Országos Vízügyi Levéltár (Források a vízügy múltjából 1. Budapest, 1978)

azt Országos Vizépitészeti és Talajjavitási Hivatallá bővítették. Létrejöttek tehát a vizügyek egészét átfogó egységes szervezési és gazdálkodási koncepció kialakításának feltételei. Első lépésben az 1895:XLVIII. tc. kidolgozására és törvénybe iktatására került sor, e törvény főként a folyószabályozások kérdésével foglalkozott, de gondot forditott a viziutak fenntartására, a védmüvek fejlesztésére és a belvizek levezetésére is. 1899-ben továbbfejlesztették a vizügyi igazgatás szervezetét. Létrehozták az Országos Vizépitési Igazgatóságot. A minisztériumon belül a következő szervezeti egységek működtek: a dunai, a tiszai, a kultúrmérnöki és a vizrajzi osztály, később a közegészségügyi mérnöki osztály és a halászati felügyelőség. Az Országos Vizépitési Igazgatóságból jött létre 1910ben a minisztérium önálló vizügyi főosztálya. így alakult ki fokozatosan a hazai vizügyi szolgálat nagy és egységes szervezete, melynek keretei között 17 folyammérnöki, 19 kultúrmérnöki hivatal működött, munkájukat négy kirendeltség segitette. Hazánkban is megindultak azok a nagyszabású folyócsatornázási, kikötőépitési munkálatok, amelyek már túlnőttek a kultúr- és folyammérnöki hivatalok által biztositott lehetőségeken. Ezek megvalósítása céljából ezért külön kirendeltségeket szerveztek, 1894-ben a Ferenc-csatorna munkáinak kirendeltségét, majd a Bega-csatornázások kirendeltségét,a soroksári Dunaág rendezésére és a Sajó-csatornázás végrehajtására alakitott kirendeltségeket. A századfordulóra lényegében sikerült befejezni a magyar vizépités legjelentősebb alkotását, a Tisza-völgy ren-