Schuller Balázs szerk.: Olvasókönyv a magyarországi reneszánsz bányászatához. Tanulmányok a 2008-as "Reneszánsz év" tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 6. Sopron, 2009)

Előszó

Előszó Gyakran hallhatjuk a reneszánszról, hogy ez volt a történelem utolsó olyan korszaka, melyben egy ember a kortárs tudományokból a legtöbbet meríthette és ezáltal átfogó tudásra tehetett szert. Még ha ez az állítás csupán a Rotterdami Erasmushoz hasonló humanisták szük csoportjára volt is igaz, nem tagadhatjuk, hogy a XV és a XVI. század - mely időbeni behatárolás térségünkre vonatkozik - a tudás, illetve a szellemi élet felvirágzásáról szól. Népszerűbbé vált a tanulás. A tehetősebbek közül mind többen törekedtek a maguk és gyermekeik képzésére. Jól példázza ezt a hazai ércbányászatot „gépesítő" polgárcsalád, a Thurzók esete, akik kiváló műszaki ismereteik és találékonyságuk - s nem pedig haditettek révén - emelkedtek főúri rangra. A tudás mellett minden korábbinál jobban felértékelődött a pénz szerepe és hatalma. Igaz ugyan, hogy az érett középkor Európájában végig komoly szerepe volt az itáliai bank- és kereskedő hálózatoknak, de ezek csak előfutárai lehettek az oly jelentős, uralkodóházakat behálózó pénzügyi vállalkozásoknak, mint a Fugger „bankház". A pénz és a tudás szerepének megváltozása mellett, a világkép kitágulása (földrajzi felfedezések) és a vallási feszültségek kifakadása alaposan felforgatták a vén kontinens rendjét. Ebben a környezetben a középhatalomként hattyúdalát élő Magyar Királyság ércbányászatát még egyszer meghatározó tényezővé fejlesztette egy mai szemmel nézve is korszerű vállalkozás, a szakember és a tőkeerős befektető - kemény anyagi elgondolásokra épülő szövetsége. E vállalkozásról, az általuk befolyásolt gazdasági és hatalmi életről, a maguk szolgálatába állított technikáról és hazai „támaszpontjukról", Besztercebányáról szól ez a könyv. Schuller Balázs szerkesztő