Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

munkástanács létrehozására azért volt szükség, mert a hivatali munkástanácsot nem az üzemek választották, így befolyásukat nem fogadták el, a tröszt irányítását is kétségbe vonták. Az alakuló ülésre Gyöngyösi Béla a Tröszt hivatali munkástanácsának elnöke meghívta Szennay István igazgatót, a termelési osztály vezetőjét, Bodrogi Jenőt a megyei pártbizottság ipari osztályának bányászelőadóját és a szakszervezet küldöttjét. A gyűlést Gyöngyösi Béla nyitotta meg, majd szavazásra bocsátotta, hogy a meghívottak részt vehetnek-e a gyűlésen. A szervezők várakozásával ellentétben a küldöttek kifogásolták a megyei pártbizottság képviseletében megjelenő Bodrogi Jenő jelenlétét és a részvételéhez nem járultak hozzá. Már megkezdődött a gyűlés, amikor késve megérkeztek az ormosbányai küldöttek. Vezetőjük, Burkus Sándor munkástanácselnök kifogásolta, hogy ugyanazokat a személyeket látja a teremben, akik korábban is vezetők voltak. Név szerint kiemelte a gyűlésről jegyzetet készítő Szennay igazgatót, akinél gúnyosan megjegyezte, hogy „Szennay még mindig azért jegyzetel, hogy tudja, ki mit beszél." Burkus a szervezőket is bírálta, amiért a gyűlésen sem a Megyei Munkástanács, sem a Diákparlament nem képviseltette magát. Bábeli zűrzavar volt, mindenki kiabált, majd az ormosiak más üzemi küldöttekkel együtt kivonultak a teremből. A szervezők ekkor küldötteket kértek a diákparlamenttől, ahonnan kb. 1 óra múlva, délelőtt 10 órakor Mihala Ferenc adjunktus, Fekete László, a megyei munkástanács elnökhelyettese és a diákparlament egy tagja jelent meg.

69 Folytatódott az ülés. A gyűlésen Mihala felolvasta a Magyar Értelmiségi Forradalmi Bizottság felhívását, és a diákparlament kiegészítését. Mihala közölte, hogy a diákparlament támogatja Nagy Imre kormányát és elítéli a személyi üldözést, majd kijelentette: ,A diákparlament nem tartja helyesnek a sztrájkot, helyteleníti a személyi üldözést." Felszólalása után az értekezlet megszakadt, mert az annabányai küldöttség saját követeléseivel állt elő.

70 Ezután Fekete László intette nyugalomra a bányászokat, de ő is nehéz helyzetbe került, mert az ormosiak megalkuvónak nevezték és azzal támadták, hogy nem képviseli a munkások érdekét. Mások azonban nyugalomra intették őket.

71 Fekete László szavai végül megnyugtatták a jelenlévőket. Nyílt jelöléssel megválasztották az igazgatósági munkástanácsot, amelynek tagjait területileg választották meg. Pereces környékéről Kristóf János, a Sajó-balparti üzemek részéről Nagy Lajos,

72 a Sajó-jobbparti üzemek részéről a sajókazai Jónás Tibor, a Szuhavölgyi részről az alberttelepi Kővári Ferenc, a szállító és 69 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Gyöngyösi Béla rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 17. 70 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb. 1188/1957. sz. ítélet Mihala és tsai ügyében. 71 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Gyöngyösi Béla rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 17. 72 Beválasztását követően a herbolyai bányaüzemben új munkástanácselnököt választottak. A rendőrségi és pártiratok alapján az elnök Mata József csillés lett (Politikai Nyomozó Osztály összefoglaló jelentése. 163. o.) Nagy Lajos azonban kihallgatásai során Matáról, csak mint a munkástanács tagjáról beszélt, s a munkástanács elnökének Omaszta István aknászt jelölte meg. (B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 25.)