Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
karbantartó üzem részéről Réthi Béla (ottani munkástanács elnökhelyettese), a hivatali munkástanács képviseletében Szentpéteri Ernő területi főmérnök (a járási pártbizottság tagja), a központi osztályozóról pedig Fidler István művezetőt lett. Az igazgatósági munkástanács ezután visszavonult és még délután megtartotta első ülését. Elnökké Kristóf János Baross aknai bányamestert (üzemi munkástanácselnököt) választották, 74 a megyei munkástanács ipari osztályára - a bányászok képviseletében - Kővári Ferencet delegálták. Ülésükön rendszerbe foglalták a felmerült (és a hivatali munkástanács által az elmúlt napokban összegyűjtött) politikai, gazdasági és személyi vonatkozású követeléseket. Csatlakoztak a diákparlament és a DIMÁVAG pontjaihoz, külön hangsúlyozták, hogy követelik a szovjet csapatok kivonását. Ezentúl bér- és nyugdíjügyekkel, táppénzzel, szociális juttatásokkal, vasúti kedvezménnyel, illetménnyel, túlórával és a vasárnapi munkával kapcsolatos követeléseket fogalmaztak meg. Követelték a személyzeti osztály, valamint a függetlenített funkciók megszüntetését, valamint a tröszt igazgatójának és főkönyvelőjének a leváltását. A követeléseket - amelyeket beágyaztak a testület programjába - ezután ismertették a küldöttekkel, akik elfogadták azokat. A gyűlés este 6 óra körül fejeződött be. Másnap megkezdődött a pontok végrehajtása. 75 A gyűlésen - mivel a résztvevők úgy látták, hogy a munkásigazgatók „a párt emberei" és „munkásnyúzók" - megszüntették az üzemigazgatói munkakört és az üzemek vezetésével a főmérnököket bízták meg. Ezzel 22 bányaüzem igazgatóját váltották le. Erre az időre a bányáknál lévő munkástanácsok már több üzemigazgatót (pl. ormosi) leváltottak, de pl. a perecesi igazgató a hangulat hatására önként mondott le. A munkás igazgatók leváltásáról szóló döntést másnap annyiban változtatták meg, hogy az igazgatókat két heti fizetéses szabadságra küldték, így fizetésüket továbbra is folyósították részükre. A bányaigazgatók ügyével ezután november közepéig nem foglalkoztak. November 9-én a Központi Munkástanács ülésén felszólították Zsillé Lajost, hogy adjon az igazgatóknak munkát, mert az üzemek nem hajlandóak fizetni a leváltott vezetőiknek. Zsillé telefonon kikérte a minisztérium véleményét, de csupán annyit közöltek vele, hogy a munkás igazgatók leváltása az egész országban megtörtént. Az igazgatók ügyéről a tröszt Központi Munkástanácsa november 13-án tárgyalt. Nagy volt a felzúdulás, mert Zsillé műszaki beosztásba kívánta elhelyezni a munkásigazgatókat. Ezt a jelenlévők nem fogadták el, ezért az igazgatókat képzettségükhöz mérten osztották új munkakörbe. 76 Közülük négy-öt fő A testület elnöke Csendes László lakatos volt. (Politikai Nyomozó Osztály összefoglaló jelentése. 165. o.) 74 Egy jelentés szerint helyettese Réthi Béla lett. (B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 73. ö. e. Összefoglaló jelentés Borsod megye fontosabb ipari objektumainak munkástanácsairól. É. n.) 75 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Gyöngyösi Béla rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 17. 76 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. sz. ítélet Zsillé Lajos ügyében.
