Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
GERMUSKA PÁL KOMÁROM MEGYE BÁNYÁSZAI AZ 1956-OS FORRADALOMBAN A megye 1956 előtt „Az akkor mindössze három éves város szülőanyja a bányászat volt, s atyja pedig a tervgazdálkodás" - írta Faludi Ádám a megyeközponttá tett Tatabányáról szóló szubjektív hangvételű esszéjében. 1 A megyeszékhely és egész Komárom megye fejlődésére a 20. század elejétől kétségkívül a szénbányászat és a nehézipar volt a legjelentősebb hatással, amelyek aztán a szocialista korszakbeli kiemelt fejlesztés alapját is biztosították. A Vértes, a Gerecse és a Pilis hegységek által szabdalt területet erre bőséges nyersanyagkészletei (a magas fűtőértékű dorogi és - a közkeletű nevén tatai, valójában - tatabányai barnaszénen túl mészkő, márga, valamint bauxit) predesztinálták is. Magyarország legelső bányanyitásai közé tartozott a dorogi, ahol 1781-től fejtettek szenet. Az 1820-as években létesültek a mogyorósbányai bányák, amelyeknek széntermelését nagyban fellendítette a hamarosan beinduló dunai gőzhajózás. A pécsi bányák 1857-es megnyitása, majd a salgótarjáni bányák felfutása aztán jelentősen visszavetette a dorogi medence termelését. A dorogi bányáknak csak az 1890-1895 között Esztergom-Füzitő, Annavölgy-Tokod és Kenyérmező-Budapest között megépülő vasútvonal adott új lendületet. 1898ban a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK Rt.) és az EsztergomSzászvári Kőszénbánya Rt. (1925-től Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.) felosztotta egymás között a dorogi-medencét. 1906-ban elkészült a Dorogi Erőmű, amely közvetlen energiaellátással segítette a bányák vízvédelmét-víztelenítését. 1924ben szénlepárló kezdte meg működését a porszén felhasználására, illetve a szén vegyipari feldolgozására. Majd 1931-ben brikettgyár létesült Dorogon a nagy mennyiségű szénpor hasznosítása érdekében. 1948-ban megépült a második, a „B" brikettgyár is. Az I. ötéves terv (1950-54) idején Dorog a két megyebeli új szocialista városhoz - Tatabányához és Oroszlányhoz - képest némileg háttérbe szorult. Városias fejlesztését az Országos Tervhivatal (OT) úgy kívánta megoldani - egy 1952-53-ban kidolgozott javaslat szerint -, hogy Esztergomot Dózsafalva néven egyesítették volna Doroggal. A terv végül nem valósult meg, ám a régi megyeszékhely és a bányászközség között sokféle együttműködés alakult ki. 1 Faludi, 2002, 51. o. 2 Martényi - Sziklai - Vadász, 2004, 13-15.0.
