Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
felfegyverezzenek és Jelenszky, illetve a határőr tisztek parancsnoksága alá helyezzenek. 143 A Katonatanács a bányász századot az uránbánya üzemeinek védelmére rendelte. A munkástanácsok nagygyűlésén, 1956. október 31-én, Mecsekszabolcson a munkástanácsokra épülő új „szocialista demokrácia" próbája zajlott le, elvi nézetkülönbségeken alapuló viták után hozott határozatokat a pécsi munkástanácsok parlamentjének is beillő szabolcsi nagygyűlés. Az egyik fő nézetcsoportot az urános Radnóti János, a másikat a pécsbányai Dobrovics Emil képviselte. Radnóti fellépett az úgynevezett szocialista vívmányok védelmében - ezt vallotta az ellene 1957-ben indított büntető per vádlottjaként -, tehát védte a munkáshatalmat, kiállt a földreform, az államosítások mellett, s fellépett a Mindszenty-Schlachta féle „klerikális-reakciós" kísérlet ellen. Vele szemben Dobrovics képviselte a radikális forradalmi vonalat, valamint a megyei munkástanács álláspontját, mely a sztrájk fenntartását, a szovjet csapatok kivonulásának és a semlegesség kimondásának követelését tartalmazta. A gyűlés az utóbbi kérdésekben Dobrovics Emil és a megyei munkástanácsi küldöttek álláspontját fogadta el, de a bányászok felfegyverzésében az urános küldött érveit akceptálta. (A mecsekszabolcsi gyűlésen hozott munkástanácsi határozatot követően hozta meg Csikor Kálmán a bányász katonai egység felállítására vinatkozó döntését). Radnóti János a gyűlésen erős kritikával illette a megyei munkástanácsot, amiért az csak nevében munkástanács, holott nincsenek benne munkások (ez csak részben volt igaz, mert a megyei nemzeti tanácsba beválasztottak munkástanácsi küldötteket is), sőt a megyei munkástanács reakciós jelleget öltött, mert ülésen folyik a „kérlek alássan, urambátyámozás" 144 , az ő javaslatára e naptól több munkást - közöttük Radnótit - delegáltak a megyei munkástanácsba. Radnóti János az uránbányai munkástanács ülésein több kérdésben támogatta a munkások, bányászok akkor a bánya vezetőinek radikálisnak tetsző álláspontjait, így például a 6 órás munkanap bevezetését. Ez a követelés az 1956 októberi napokban általános volt a pécsi üzemek munkásai között. Az uránbányában azokon a napokon, amikor nem sztrájkoltak a bányászok, a legtöbben a 6 órás munkarend szerint dolgoztak. Radnóti a forradalom novemberi napjaiban kiállt az ország semlegessége mellett. A jugoszláv mintát tartotta követendőnek, hangoztatta, hogy a szocializmust a különböző országok sajátosságai szerint kell építeni, azaz tulajdonképpen nemzeti kommunizmus megvalósítását tartotta helyesnek. 145 Az uránbánya vállalat pécsi központi telepén 1956. október 29-én a szállítási részleg dolgozói is munkástanácsot választottak, melynek elnöke 143 PMB, B. 1284/1957. Radnóti János..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. december 12. - Lásd még „A Pécs környéki szénbányák és bányászok szerepe a pécsi forradalomban", valamint „A Katonatanács és a bányász katonai alakulatok" című fejezetek. 144 PMB, B. 1284/1957. Radnóti János..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. december 12. 145 Uo.
