Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban
kényszerpályáján hiába törekedett például a lakáshelyzet javítására, ha arra csak a megszabott keretek álltak rendelkezésére. 69 Márpedig az - elvileg - 1956-ban elinduló „második ötéves tervben előírt feladatok 10 maradéktalan teljesítése nagymértékben függ[ött] a [...] közel katasztrofális lakáshelyzet lényeges megváltoztatcisától." Az előbbi idézetet tartalmazó A szénbányászat lakásszükségletének biztosítása című minisztériumi tervezet, a valós lehetőségeket figyelembe véve 18-20 000 lakás, továbbá - amire a legnagyobb igény mutatkozott - 8500 családiház 1957-1960 közötti megépítésének részleteit vázolta fel. 71 Ennek a dokumentumnak az említése azért nagyon fontos, mert a Minisztérium Munka- és Bérügyi Főosztályának 1956. novemberi és decemberi iratai között újra feltűnik, immáron különböző osztályvezetők széljegyzeteivel. Ami arról árulkodik, hogy a Kádár kormány által - a konszolidáció részeként - meghirdetett, és 1957-ben sikerrel zárult 10 000 bányászlakás-program megtervezéséhez, érthető módon ugyanezt vették elő, hiszen előkészítés nélkül nem épülhetett volna meg ennyi épület. 72 A forradalom előtti időszakhoz visszatérve, az 1956-os termelési célokat csak újabb szükségintézkedések segítségével tudták elérni, ennek keretében újabb KÖMI táborokat adtak át, továbbá 1956 szeptemberétől 11 darab - a Néphadsereg létszámcsökkentése során felszabaduló - laktanya átvételéről kezdtek megbeszéléseket. 73 hiányosságokról, részletesen kifejtette ezek kijavításáról alkotott elképzeléseit, továbbá a dolgozóktól elvártakat. Nehezen szabadulva az addig megszokott retorikától, elsősorban az önálló kezdeményezésekre, az önképzésre és a tapasztalatcserére helyezte a hangsúlyt. Műszaki kérdések megválaszolásán túl nem sokat mondhatott olvasójának azzal, hogy leszögezte: ,Az alkotmányunkban rögzített törvényt, amely szerint nálunk a legfőbb érték az ember, műszaki munkánkkal kell biztosítani. 1 ' Czottner Sándor: A szénbányászat termelés-fejlesztésének fő irányai. In: Bányászati Lapok. 1956. február 15. 65-72.0. 69 ,Az évek óta elmaradott külszíni építkezések behozása céljából minimálisan 210,2 millió Ft EM. [Építőipari Minisztérium] kapacitásra van szüksége a szénbányászatnak és e helyett az O.T. [Országos Tervhivatal] javaslata alapján az M.T. [Minisztertanács] csak 160,6 millió Ft-ot hagyott jóvá." MOL XIX-F-13.g. 2.d. Előterjesztés a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa részére. A szénbányászat 1956. évi beruházásainak helyzete. 1956. április 9. 70 Ennek részleteit lásd: A bányászat második ötéves tervének irányelvei. In: Bányászati Lapok. 1956. május 15. 257-258.0. és Faller, 457.0. 71 Az irat keltezés nélküli, de a jelek szerint 1956 szeptemberében készült. MOL XIX-F-13-g 2.d. 2. t. Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Beruházási Igazgatóság iratai, Minisztertanácsi ügyek 72 Szintén keltezés nélkül. MOL XIX-F-16-g l.d. Munka és Bérügyi Főosztály iratai 73 A következő laktanyák átadásáról volt szó: Bocskai L. Miskolc, Landler Jenő L. Várpalota, Kiss János L. Pécs egészben. Szondi L. Miskolc, Damjanich L. Pécs, Piliscsabai L., Baji úti L. Tatabánya, Móri L., Putnoki L., Marx Károly téri épület Gyöngyös részben. MOL XIX-F-13-bb 3. d. Feljegyzés Czottner Sándor miniszter részére 1956. szeptember 26.; A hadsereg visszafejlesztéséről lásd: Okváth, 346-362.0. és Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, 2003. vonatkozó részeit. A minisztérium a leszerelő katonákat is célba vette Munka- és Bérügyi Főosztálya több utasításban is felhívta a figyelmet a „harcosok" körében folytatandó toborzásra. A rájuk váró kedvezmények és juttatások ismertetésére sajtó kampányt is indítottak. MOL XIX-F16-g. l.d. 50060/48
