Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Schuller Balázs: Példaképek lázadása? A magyar bányásztársadalom 1956-ban

Az 1956 folyamán átadott KÖMI táborok Bányaüzem Rablétszám Izsófalva, József akna 500 Edelény II. 500 Tatabánya X. akna 600 Herend 600 Komló, Béta akna 600 Lyukóbánya 1 200 A bérek és az életminőség javítására még próbálkozást sem találunk, mert annak rendezése végképp nem a minisztérium, hanem a pártvezetés feladata lett volna. A bányamunkásság viszont csak azt tapasztalhatta, hogy a rosszul kommunikáló rendszer továbbra is a termelés növelésének fokozásának fontosságáról szónokol, a munkahelyi- és életkörülmények viszont egyáltalán nem javulnak, így nem meglepő, hogy jelentős részükre átragadt az 1956 októberét jellemző felfokozott hangulat. A forradalmi részvétel A budapesti hírek hatására a vidék egészéhez hasonlóan, a bányászvárosokban és vonzáskörzetükben is csak néhány nap elteltével, többnyire október 26. és 28. között zajlottak le a forradalmi események, illetve alakultak meg a különböző elnevezésű forradalmi önkormányzatok, a későbbi munkástanácsok elődei. Az első három napon a dolgozókban olyannyira nem tudatosult a forradalom ténye, hogy még október 25-ei keltezéssel is több tucat panaszlevet és a pécsi „bauxitbányához" (a jól fizető uránbánya „fedőneve") való áthelyezési kérelmet adtak fel, többek között Pusztavámról, Somsályról és Tatabányáról a minisztérium Munka- és Bérügyi Főosztályának címezve, ahol akkor már második napja senki sem dolgozott.

75 MOLXIX-F-13.g. 2.d. MOLXIX-F-16.g. l.d.