Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban
politikai jelentőséggel bírt." Ez után a pécsi bányászok, bízva a politikai megoldásban, szombatra (október 27.) a munka felvétele mellett döntöttek. Október 26-27-én a pártvezetés, illetve a tényleges hatalmat még birtokló államvédelmi parancsnok igyekeztek a pécsi gyárak, üzemek, közöttük a bányaüzemek dolgozóit maguk mellé állítani, leválasztani őket az egyre markánsabban megnyilvánuló pártellenes véleményformálóktól. Előbbiek befolyásukat érvényesíteni tudták a mellettük fellépő sajtó vezetőinél is, a Dunántúli Napló hasábjain október 27-én több felhívás jelent meg - vastag betűvel szedve - Pécs dolgozóihoz, munkásaihoz, diákjaihoz címezve, melyek a „provokátoroktól", a háttérből lázító „fasiszta gyilkosoktól" óvták a címzetteket. A pécsi, baranyai bányászokat és munkásokat egyenesen arra hívták fel, hogy utasítást, parancsot csak a belügyminisztérium megyei főosztályától (tehát az ÁVH-tól), valamint a tanácstól és a pártbizottságtól így, ebben a sorrendben - fogadjanak el. Az államvédelem ezzel azt akarta elérni, hogy a munkástanácsok ne erősödjenek, különösen ne úgy, hogy a munkástanácsok vezetésében a nem párthü, nem rákosista erők lennének a hangadók. Pedig ekkor már megállíthatatlan volt a folyamat, a munkástanácsok egyre inkább átvették a politikai helyzetet alakító, irányító szerepet. Fokozatosan a Pécsbányatelep melletti másik jelentős munkásközpont, a Sopiana Gépgyár 36 munkástanácsa vette át a városban az irányítást. A Vidolovits Nándor művezető, volt „jobboldali szocdem" által vezetett Sopiana munkástanács nagy tekintélyre tett szert a többi üzem, így a Pécsi Szénbányászati Tröszt aknáinak munkástanácsai előtt. Október 27-én, szombaton a Sopiana gépgyárban jöttek össze a pécsi üzemek és néhány Pécs környéki tsz addig megalakult munkástanácsainak küldöttei közös gyűlésre, hogy egyesítsék erőiket és kezdeményezzék egy megyei forradalmi központ életre hívását. 37 Jelen voltak a gyűlésen a város és a megye pártvezetői, az államvédelem és a rendőrség parancsnokai, de az ő egyetértő ígéreteikben nem bíztak a munkások. A párt és államvédelmi vezetők nem tudták megakadályozni, hogy a jelen lévő munkástanácsi küldöttek megalakítsák a Munkástanácsok Baranya Megyei Bizottságát. A munkástanácsi vezetők követelték a nemzetőrség felállítását és felfegyverzését. Szoros határidőt szabtak a szovjet megszállók távozásához (1956. november l-re.). A gyűlésen részt vettek az egyetemisták vezetői is, az úgynevezett „háromkari MEFESZ" háromtagú küldöttei. A gyűlésen az egyetemista fiatal értelmiségiek és a fizikai dolgozók minden lényeges kérdésben megegyeztek. így döntöttek a " Dunántúli Napló, 1956. október 27. „Nagy Imre elvtárs rádióüzenete a pécsi bányászokhoz", „A pécsbányatelepi bányászok követelései", „A pécsbányai munkástanács felhívása", 1. o. „Bányák, üzemek munkásai! Őrizzétek meg nyugalmatokat, védjétek meg az üzemeket. Semmiféle utasítást, parancsot ne fogadjatok el mástól, mint a belügyminisztérium Baranya megyei főosztályától, a tanácstól és a pártbizottságtól." Dunántúli Napló, 1956. október 27., 3. o. 36 A Sopiana Gépgyár telephelye 1956-ban Pécs belvárosában volt. - R. A. 37 Dunántúli Napló, 1956. október 28., 3. o.
