Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban

folyamatosan erőltetett termelési tempó. A mennyiségi termelés volt a fő szempont, ezért nem fordítottak sem időt, sem gondot a minőségi, tisztán történő széntermelésre. A modern termelési technológia bevezetése, a korszerű művelési módok, a jövesztés gépesítése szintén hozzájárult ahhoz, hogy a szénmedence termelésének a minősége állandóan romlott. Mivel romlott a szén minősége, ezzel a szénmedence országosan egyre hátrányosabb helyzetbe került, s egészében megkérdőjelezte a nógrádi szénbányászat nagymértékű továbbfejlesztésére irányuló törekvéseket. A nógrádi szenek fűtőértéke 1945-ben 3500 kalória körüli volt, vele szemben ez a mutató 1950-ben 3260, 1956-ban már csak 2890 átlag kalóriaértékre csökkent. Ugyancsak gond volt az állandósuló anyaghiány, valamint, hogy a külszíni szállítás sem tudta üres csillékkel a bányákat folyamatosan ellátni. Gyakori volt a szakszerűtlenségből eredő géphiba, az igazolatlan hiányzások nagy száma. A megye iparának területi és ágazati szerkezetében, az államosítástól eltelt időben sem történt jelentős változás. 1955-ben, az iparban foglalkoztatottak 90%-a tartozott a nehéziparhoz, s ezen belül a szénbányászat aránya 50-55% volt. Vele szemben a könnyűiparban dolgozók aránya 5%, az élelmiszeriparban dolgozóké 2,8% volt. Az iparban foglalkoztatottak 90%-a dolgozott Salgótarjánban, illetve az iparmedencében. A felsorolt gondok ellenére, a belépő új bányák következtében 1955-ben szénmedencénk soha nem remélt termelési szintet ért el a napi átlagos 1018 vagonnal. Évi széntermelése ezzel elérte a 3 156 215 tonnát. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1955. évi tervében azonban azt rögzítették, hogy az üzemek egy részének a szénvagyona teljesen ki fog merülni, vagy erősen megcsappan. A kategorizált készlet 172,8 millió tonna (8,7%), az összes lehetséges készlet a számítások szerint csak 203 millió tonna (6,8%) volt. Elsőrendű feladat tehát a termeléshez szükséges feltárt szénvagyon biztosítása. 1956 elején tíz bánya kimerülésével, és csak három új bánya létesítésével számoltak. Mátranovákon és Rákóczi-telepen az előmunkálatokat már meg is kezdték, Gyula-rakodón megnövelték a széntörő kapacitását, számolva a termelés esetleges növekedésével. Sartoris Kálmán, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója ezért határozottan kiemelte a szocialista munkaverseny fontosságát a termelés biztosítása érdekében. A vállalat dolgozóinak ezért már az év első napjaiban ki kell venni részüket a felszabadulási munkaversenyből. A járási pártbizottság pedig az 1955-ben elkövetett politikai és gazdasági hibák kijavítását kérte az 1956-os évben. A megyei fejlődés tényei mellett, néhány általános s kevésbé pozitív tapasztalatról, nógrádi sajátosságról is szólni kell. Az egyik ilyen tényező, a kétlakiság és annak hatása. Nógrád megyében, mivel itt 1953-ban, több mint 11 000 kétlaki munkást tartottak nyilván. Az okok közül a fokozódó megélhetési nehézséget kell megemlíteni elsőnek, ezért a saját földre létkérdés szintjén volt szükség. A mezőgazdaságból toborzott bányászok továbbra is