Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban

SZVIRCSEK FERENC NÓGRÁDI BÁNYÁSZOK ÉS BÁNYÁK AZ 1956-OS FORRADALOMBAN Az előzmények A II. Világháborút követő újjáépítés időszakában elért gazdasági sikerekért, nagy árat kellett a magyar társadalomnak fizetnie. Az 1949-től tapasztalható tendencia, a „szovjet-rendszer" teljes átvétele, a hatalmi jogköröknek a párt kezében történő összpontosulása, a hatásköri átfedések okozta bizonytalanságok és kiszámíthatatlanságok, valamint a végrehajtásban tapasztalható, félelemből eredő kiszolgáltatottság növelte a döntéshozók és a döntéseket végrehajtók közötti távolságot. Az 1950-es évek elején hozott rossz politikai és gazdasági döntések nyomán az ipar nem volt képes a fejlesztésekhez szükséges forrásokat biztosítani, hamarosan kiderült az is, hogy baj van. Ám a fennálló rendszer, a központosított hatalmi gépezet elodázhatatlan korrekciójára hazánkban is csak Sztálin, 1953. március 5-én bekövetkezett halála után kerülhetett sor. Szovjetunióban bekövetkezett változások kötelező politikai irányvonalként hatással voltak a magyar belpolitikára is. A miniszterelnöki poszton Rákosi Mátyást, Nagy Imre váltotta fel, s programadó július 4-i beszéde és az Európában érezhető politikai változások nyomán, az MDP Központi Vezetősége 1953. június 27-28-i ülésén kénytelen volt feltárni a pártvezetőség hibáit a politikában, a gazdaságban és a kormányzati módszerekben, s határozatot hozott az iparosítás eddigi ütemének csökkentéséről, a fejlesztés arányának megváltoztatásáról. A nemzetközi helyzetben bekövetkezett kedvezőtlen fordulat, a háborús fenyegetettség hatására 1954 elején ismét változott a politikai helyzet. A folyamatos energiahiány következtében az ipar termelése visszaesett. A belpolitikában is jelentkező válságjelek jó ürügyet szolgáltattak a politikai a reformokat akadályozóknak. Mindezek együttesen a Rákosi Mátyás vezette politikai és gazdasági irányvonal visszatérését eredményezte, melynek nyomán 1955. április 14-én, leváltották Nagy Imrét. Az 1955. májusában létrejött Varsói Szerződéssel, a nemzetközi politikában érezhetően enyhülés következett be. Az SZKP. XX. Kongresszusa 1956. februárjában határozattal ítélte el a sztálini politikai módszereket, s kimondták, hogy a szocializmus építésének több útja is lehetséges. A nógrádi szénmedencében is „kézről kézre járt" a kongresszus határozatáról készített ún. „bizalmas anyag", mely bejutott az országba. Ennek ellenére Magyarországon továbbra is a visszarendeződés volt napirenden,