Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

KIS JÓZSEF A BORSODI BÁNYÁSZSÁG AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARCBAN 1949 után új ipari struktúra alakult ki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az ötéves terv a megye nehéziparát helyezte előtérbe. Az iparfejlesztés a Sajó és mellékvölgyeire kiterjedő, mintegy 420 km

2-nyi szénmedencére épült. Kiemelendő továbbá Rudabánya, amely - mostoha geológiai adottságai mellett - ebben az időben az ország egyetlen müvelés alatt álló vasércbányája volt. A sajóvölgyi szénmedence a Borsodi Szénbányászati Tröszthöz, az ózdegercsehi medence az Ozdvidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozott. Mindkét medence termelését jellemzi a nagymértékű területi széttagoltság. A bányák, termelő aknák szétszórtan különböző völgyekben helyezkedtek el, ami megnehezítette a szén osztályozását. Az üzemek általában kedvezőtlen geológiai feltételek mellett működtek. így nem meglepő, hogy a borsodi széntermelés dinamikája elmaradt az országos átlagtól: 1952-től 1955-ig 24,7%ról 22,4%-ra csökkent a hazai széntermelésből való részesedése. A helyi szénbányák az ipar és a lakosság igényeit nem tudták kielégíteni, a hiányzó mennyiséget Nógrádból kellett beszerezni.

1 A szénbányászatban ugyanis rendkívül kedvezőtlen tendenciák jelentkeztek. Az irreális tervelőírások a természeti és humán erőforrások maximális kihasználásával sem voltak teljesíthetők. Rendszerré vált a bányák „lerabolása". 1951-52-ben a kedvező geológiai viszonyok között fekvő széntelepeket termelték ki, ezek viszont elfogytak, s a kedvezőtlenebb adottságok között folytatott termelés alacsonyabb eredménnyel járt. A termelés növelését a bányaüzemek munkaversennyel,

2 a vasárnapi műszakok rendszeresítésével és 16 órás műszakok szervezésével kísérelték meg ellensúlyozni.

3 Az iparfejlesztés következtében a szénbányászatban dolgozók létszáma 1950-től 14-ről 22 ezerre nőtt, azonban megoldatlan volt a szakképzés. A szakképzettek összmunkásságon belüli aránya egyre csökkent. A hiányt nem oldották meg az átképzések és a gyorsított tanfolyamok sem, hiszen azok értéke jóval alatta maradt a hagyományos szakmunkásképzésnek. A megye munkásságára jellemző továbbá a tömeges méretűvé vált ingázás, a kétlakiság, s 1 Frisnyák, 2003. 14. o. 2 Megemlítendő Borsod első számú sztahanovistája, Loy Árpád alberttelepi frontmester, aki 1952ben országos tömegmozgalmat indított el „Termelj ma többet, mint tegnap!" jelszóval. Célja az volt, hogy egy műszakban 500 csillét termeljenek, és utána minden nap többet. Munkáját 1952. március 15-én Kossuth-díjjal jutalmazták, később országgyűlési képviselő lett. 3 Kun, 1974. 4-5. o.