Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

részben ezekből adódóan a nagyfokú fluktuáció. A borsodi tröszt munkáslétszámának 60%-a, az ózdinak 65%-a cserélődött ki évente. Nagy szerepet játszott ebben az is, hogy a legényszállásokon lakó bányászok rendkívül egészségtelen és zsúfolt körülmények között éltek, ráadásul szakképzetlenségük miatt fizetésük is alatta maradt az elvárásaiknak.

4 A rossz körülmények között nehéz fizikai munkát végző bányászok mindezek hatására érzékenyek voltak a társadalmi feszültségekre. A forradalom első napjaiban megyénk bányászsága élénk figyelemmel kísérte a budapesti események alakulását. Kezdetben a pártszervek befolyása bizonyult erősebbnek. Az országos gyakorlatnak megfelelően a fővárosi harcok hírére a kommunisták szerte az országban tiltakozó leveleket fogalmaztak meg és küldtek el az illetékes „elvtársaknak". A táviratok elítélték az „ellenforradalmi erők" támadását és a kormányt, valamint a Központi Vezetőséget biztosították támogatásukról. Az efféle nyilatkozatok nem spontán készültek, felsőbb utasításra adták ki azokat. Kádár János ugyanis „felszólította a megyei pártbizottságokat, szervezzék meg, hogy az üzemek dolgozói, a különböző társadalmi szervezetek, neves személyiségek nyilvánosan ítéljék el „a budapesti ellenforradalmi puccskísérletet" és biztosítsák támogatásukról az új Politikai Bizottságot és a kormányt."

5 Több táviratot beolvastak a Kossuth Rádióba is, s ezek hallatán a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetői is ilyen tartalmú távirat megfogalmazása mellett döntöttek. 1956. október 24-én délután fél háromra röpgyülést hívtak össze, amelyen Takács István személyzeti vezető felolvasta az előre elkészített táviratot, majd azt a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói nevében géptávírón továbbították a kormánynak.

6 Ezt követően több üzemben is hasonló levelek küldésére került sor. Közülük egyet, a perecesiekét október 24-én este fél nyolckor a Kossuth Rádióban olvasták be. A bányászok közleménye élesen elítélte „az ellenforradalmi erők gálád" támadását. Levelükben méltatlankodásuknak adtak hangot: „Itt mi azon fáradozunk, hogy több szénnel lássuk el az országot, s ezalatt népünk ellenségei fegyveres merényletet hajtottak végre. Bízunk abban és el is várjuk a párt és a kormány vezetőitől, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek, a dolgozó nép szociális és egyéb problémáinak és elhangzott követeléseinek gyors megoldása érdekében. ... mi bányászok fegyelmezett, jó munkával a terven felül kért szén kitermelésével kívánjuk támogatni pártunk és kormányunk intézkedéseit.''''

1 4 Kóródi, 1959. 132. o.; Kun, 1974. 15-19. o. 5 Vida, 1998. 22. o. 6 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Takács István bírósági tanúvallomása. B. 1746/1957. sz. tárgyalási jegyzőkönyv. 7 Varga, 1989. 51. o.