Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
József. Az IB-t felhatalmazta az értekezlet, hogy létesítsen szoros kapcsolatot a többi bányavidékek munkástanácsaival, intézkedjék a helyi szükségletek kielégítéséről, valamint tárgyaljon a karhatalom átalakításáról. Küldöttséget választottak továbbá, hogy Budapesten a kormány és a Nagybudapesti KMT-vel tárgyaljanak. 89 November 20-án a Dorogi Szénbányászati Tröszt tanácstermébe gyűltek tanácskozásra Dorog és környéke vállalatainak munkástanács küldöttei. Az értekezleten részt vettek a tatabányai TKMT képviselői is, akik közölték: kapcsolatba léptek a közép-dunántúli, a komlói, a pécsi és a borsodi szénbányászati trösztökkel, s egyeztették álláspontjukat a legfontosabb kérdésekben, ugyanis következő nap Budapesten fognak a kormánnyal tárgyalni. A kezdeményezéshez a dorogiak is lelkesen csatlakoztak, és kijelölték másnapi tárgyaló delegációjukat - a munkástanácsok gyűlésére Schoppel János területi főmérnököt és Takács György gépészmérnököt, a parlamenti tárgyalásra pedig Tolnai Gábor bányaműszaki felügyelőt és Faragó Ferenc vájárt. 90 November 21-én két küldöttség utazott Budapestre a TKMT IB-tői: az Országos Munkástanácsot megalakítandó sportcsarnokbeli betiltott, majd az Akácfa utcában mégis megtartott gyűlésre Esztó Zoltán, Oláh László, Dancsok János, a Parlamentbe pedig Sólymos Mihály, Kindli József, Felső József, Boros Antal, illetve Vass József a helyi MSZMP képviseletében mentek tárgyalni. Az Akácfa utcában Esztó bejelentette a tatabányai TKMT csatlakozását a Nagybudapesti KMT-hoz. Solymosék a minisztériumnál találkoznak a dorogi delegációval (Tolnai Gáborral és több más munkástanács taggal), majd az Országházban a borsodi és a pécsi bányászok küldöttségével. A kormányt Apró Antal képviselte a tárgyaláson, aki ekkor az ideiglenes pártvezetés gazdasági ügyekkel foglalkozó titkára volt. A delegációk Sólymost jelölték ki szóvivőnek, így ő ismertetette az egyeztetett követeléseket: a szovjet csapatok azonnali távozását, a visszatérést a többpártrendszerhez, a kormány ismertesse mik a tervei a Nagy Imre-csoporttal, rendezzék a bányászok bérezését, valamint részesítsék őket kiemelt kedvezményekben (ingyenes szolgálati lakás, azokban ingyenes fűtés és világítás 91 ). Apró Antal a szakmai kérdéseket félretette, arra hivatkozva, hogy már szerveződik a szakminisztérium, és annak lesz feladata az említett problémák kezelése. Ugyanakkor a kormány nevében ígéretet tett a munkástanácsok képviselőinek, hogy az ipari munkások közül a bányászok keresete lesz a legmagasabb, és hogy rövid időn belül nagyszabású lakásépítési program indul 88 ÁBTL, V-144-904, Sólymos Mihály és társa, Sólymos Mihály kihallgatási jkv., 1957. jún. 18. 89 Uo. 90 Fakász, 2000a, 193-194.0. 91 1948-ban az első kollektív szerződés megkötésekor szüntették meg a bányászok lakbérmentességét és az ingyenes áramszolgáltatást. Lásd: Erdmann - Pető, 1975. dokumentumgyűjteményének több iratát.
