Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
a bányavidékeken. 92 A Parlamentben folytatott tárgyalások eredményéről a bányászküldöttség a rádióban is be kívánt számolni. Ám amikor kiderült, hogy a sztrájkjog fenntartását hangoztatva akarják beolvasni közleményüket, akkor nem kaptak erre lehetőséget. 93 Mivel a TKMT több követelésének teljesítésére ígéretet kapott, ezért november 23-i értekezletén, a MÁV és a MÁVAUT képviselőivel együtt, a munka másnapi felvétele mellett döntöttek, követeléseik további fenntartása mellett. A tanácskozáson elhangzott, hogy több üzemi munkástanács közvetlen tárgyalásokat kezdett a szovjetekkel, hogy új parancsnokot nevezzenek ki a karhatalom élére. A munkástanács elnöke és titkára, Sólymos Mihály és Esztó Zoltán azzal próbálták csitítani a tagokat, hogy folyamatosan tárgyalnak a karhatalom átalakításáról. 94 Ekkor még sikerült őket megnyugtatni, és 24-én az üzemek többségében felvették a munkát. A Dorogi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsa november 24-én ugyan a munka 26-i felvétele mellett foglalt állást, ám erre mégsem került sor, mivel a szovjetek bevonultak Esztergomba és Dorogra. 95 A megye széntermelése tehát korántsem javult lényegesen. Ezért is hangsúlyozhatta kiemelten Apró Antal a bányászok felelősségét november 25-én, az MSZMP ideiglenes vezetősége és a kormány vállalatvezetők, valamint a munkástanácsok és a szakszervezetek képviselői számára tartott értekezletén: „Az iparnak szén kell, energia kell. Napi 900 megawatt áramra van szükség, ma 400-at termelünk, ebből is a csehektől kapunk 110 megawattot. Nagy felelősség hárul a munkásokra a termelőmunka helyreállításában. " % Kádár János első vidéki útja A munkásság 70-80%-a november utolsó dekádjában már felvette a munkát. A közlekedés hiánya miatt azonban a vidékről bejáró bányászok nem jutottak el a munkahelyükre, számos üzemben pedig az energiahiány miatt csak karbantartási és fenntartási munkálatok folytak. November végén azonban spontán munkabeszüntetésekre került sor, mert a bányászok nem láttak megfelelő garanciákat arra, hogy követeléseiket a kormányzat teljesíteni fogja, és egyre nagyobb közfelháborodást keltett a tatabányai karhatalom tevékenysége. Elégedetlenek voltak a TKMT működésével is, érdekeik elárulásával vádolták a tanács vezetőit, akik így lassan két tűz közé kerültek. November 28-án a tatabányai VI-os, VIII-as, Xl-es, XIV92 ÁBTL, V-144-904, Sólymos Mihály és társa, Sólymos Mihály kihallgatási jkv., 1957. jún. 18. 93 A KMT 1956. november 22-i ülésének jegyzökönyve. PIL 290. f. 31. o.e. 94 K-EÖML Esztergomi Megyei Bíróság 664/1957., Sólymos Mihály és társa., Perkötet. A TKMT 1956. november 23-i ülésének jegyzőkönyve., 497-499. o. 95 Fakász, 2000a, 197. o. 96 Ravasz, 2004, 48. o.
