Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
a véleményüket, hogy a sztrájk kérdésében Tatabányához fognak igazodni, mivel mérvadónak tartják az itteni bányászok véleményét. 83 A szakminisztériumban elkészültek az új bérjavaslatok, amelyeket határozatként november 12-én kaptak meg a trösztök. A tatabányai bányák főmérnökei ugyanezen a napon értekezletre ültek össze, ahol napi limitet állapítottak meg, amelynél többet nem volt szabad termelni a bányaüzemekben a részleges sztrájk idején. Az így kitermelt szenet járandóságként lehetett kiosztani a bányászok között, illetve kórházak, középületek fűtésére szabadott szállítani. November 13-án alakult meg ideiglenes a térség egyik legfontosabb forradalmi szerve, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt (ideiglenes) Központi Munkástanácsa (továbbiakban TKMT). A tröszt tanácstermében az oroszlányi és tatabányai üzemek ideiglenes munkástanácsainak küldöttei, a trösztigazgatóság, a szakszervezet, az MSZMP képviselői közös értekezletre ültek össze a helyzet megvitatására. 84 Határoztak arról, hogy a következő néhány napban minden üzem megtartja a végleges munkástanácsok megválasztását; és szabadságra küldik a korábbi függetlenített párttitkárokat, szakszervezeti elnököket és „egyéb nem kívánatos személyeket". November 14-én a TKMT elsők között csatlakozott a megalakuló Nagybudapesti Központi Munkástanácshoz, 85 amelynek ülésén az esztergomi nemzeti tanács és munkástanácsok képviselői is részt vettek. 86 A következő napokban több aknaüzemtől, többek közt a VIII-as aknától hurcoltak el munkástanácstagokat, sztrájkőröket a Beer-csoport karhatalmistái. Emiatt erősödött a tiltakozás, és a TKMT-ben is többen követelték az erélyesebb fellépést a karhatalommal szemben. 87 A MÁVAUT november 18-án reggel megpróbálta beindítani Tatabányán az autóbusz-közlekedést, de rövidesen tömeg verődött össze a buszgarázsoknál és a buszok felborításával, a sofőrök megverésével fenyegették meg őket. A városi közlekedés így ismét leállt. A végleges TKMT november 19-én tartotta meg alakuló ülését a tröszt tanácstermében mintegy 80-100 üzemi küldött részvételével. Az ülésen megválasztották a TKMT Ideiglenes Intéző Bizottságát (továbbiakban: IB), melynek tagja lett Sólymos Mihály (elnök), Esztó Zoltán (titkár), Felső József, Vidák István, Oláh János, Boros Antal, Gál János, Schweitzer Imre és Kindli Uo. Felső József tanú kihallgatási jkv., 1957. júl. 30. 84 Az értekezlet jegyzőkönyvéről hiteles másolat készült. ÁBTL, V-144-904, Sólymos Mihály és társa, 173-174. o. 85 Nagy-budapesti Központi Munkástanács alakuló határozata. MOL, XIX-A-2-gg, 47. d. 86 Fakász, 2000b, 133. o. 87 K-EÖML Esztergomi Megyei Bíróság 664/1957., Sólymos Mihály és társa, Perkötet. A TKMT dokumentumai másolatban a peranyaghoz csatolva. A TKMT 1956. november 19-i ülésének jegyzőkönyve., 495-496. o.
