Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban

Október 31-én Komlón több, egymástól függetlenül működő hatalmi csoportosulás szervezett tömegakciót. Tömegtüntetés volt a trösztépület előtt, ahol az összegyűltek tömeghangulata spontán alakította az eseményeket, egy csoport egy nemzetőrt is megtámadott. A rendőrség már nem volt ura a helyzetnek, a rendőrállomány több tagja egyszerűen kereket oldott. A pártszékház előtt is összegyűlt egy jelentős számú tömeg. A honvédség szakaszparancsnoka nem vállalta a feloszlatást, inkább megfutamodott a döntés elől, s kijelentette, hogy visszatér szekszárdi állomáshelyére. Ugyanezen a napon a harmadik komlói tömegtüntetés mintegy 3-400 ember részvételével a komlói tanácsház előtt zajlott le, ahol fekete-fehér karszalagos nemzetőrök vigyázták a rendet. A tömeg hangadói a rendőrség és a katonaság Komlóról távozását követelte.

120 A különböző helyszíneken létrejött csoportosulások, tüntetések között nem volt meg az összeköttetés, hiányzott az egyetértés. A forradalmi vezetés is felismerte ezt, s bizonyára e nap eseményei, a szervezetlenség beismerése késztette Pulszky Lászlót arra, hogy lemondjon a nemzetőrség parancsnoka funkciójáról. Helyére Turner István került - október 31-én -, aki a Horthy hadsereg egykori századosaként rendelkezett katonai, fegyelmezési tapasztalatokkal, s aki határozott fellépésével a későbbi forradalmi napokban tartást adott a komlói forradalmi nemzetőrségnek. Turner István vezetésével a radikálisabb forradalmi irányzat érvényesülhetett a forradalom intézményeinek legális keretei között. A nemzetőrség hajtotta végre a rákosista ügyészek, rendőrök, pártvezetők letartóztatását, végezte el a pártorientált szakszervezetek felszámolását. Turner a katonaság, és így Szlavek alezredes felett is rendelkezési jogot tudott érvényesíteni. A nemzetőrség biztosította a Béta- és az Anna-akna, valamint a Fatelep fegyveres őrzését. A Turner vezette komlói nemzetőrség szervezte a fegyveres ellenállást a szovjet hadsereg ellen.

1-1 Pulszky Lászlót karhatalmi parancsnoknak választották az október 30-i nemzeti tanácsi ülésen, hatáskörét azonban nem körvonalazták közelebbről. Pulszky sokkal inkább konszenzusra törekvő személyiség volt, mint Turner, megpróbált együttműködni a rendőrséggel és az ügyészséggel. A nemzetőrséget az üzemi őrségek delegáltjaiból kívánta megalakítani. Azonban sem a rendőrség, sem a honvédség, sem pedig a fekete-fehér karszalagos nemzetőrök nem engedelmeskedtek neki, ezért volt kénytelen lemondania. Szlavek János honvéd alezredes, a „bányász zászlóalj", a munkaszolgálatos katonai tábor parancsnoka elvileg megtartotta önálló parancsnoki jogkörét, de a nemzeti és a katonai tanács szerint e parancsnokságát a nemzetőrség parancsnokával, Turnerrel együtt kellett gyakorolnia. A „munkaszolgálatosok" országos parancsnoka, Maiéter Pál 1956. október 30-án kelt táviratában a bányász zászlóalj további fenntartásáról szólt és sztrájk helyett további munkára adott parancsot. Ezek után a komlói Nemzeti tanács át akarta venni az irányítást a PMB, B. 1347/1957. Turner István...; Hegedűs, 1996a, 154. o.