Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban

Nógrádi Szénbányászati Tröszt háromfős küldöttsége, Moskát Nándor főmérnök vezetésével megjelent a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat Munkástanácsának vezetőségi ülésén és kérte a következő háromharmados műszakban lebonyolítandó járatok beindítását: Ságújfalu - Menkes, Mátramindszent - Menkes, Karancslapujtő - Kányás, Cered - Rónabánya, Szilaspogony - Rónabánya, Karancság - Szorospatak, Somos - Salgóbánya között.

31 A Mizserfai Bányaüzem dolgozói még november 20-án, követelést juttattak el a Kádár-kormányhoz, melyben leírták, hogy „Tudomást szereztünk arról, hogy magyar állampolgárokat deportáltak. Követeljük ezen deportálások azonnali repatriálását, és a deportálások azonnali beszüntetését, követeljük, hogy a magyar állampolgárok felett magyar bíróság ítélkezzék! Követeljük, (hogy) Czottner Sándort a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium jelenlegi vezetőjét a kormány azonnal váltsa le, és helyére a dolgozó nép bizalmát bíró személyt állítson! Amennyiben fenti követeléseinket a kormány haladéktalanul nem teljesíti, a már részlegesen megindult termelőmunkát azonnal beszüntetjük"'. Mint köztudott kérésük nem talált meghallgatásra. November 24-én a mizserfai bányászok már 266 tonna szenet termeltek 137 dolgozóval. November 28-án pedig kiemelkedő teljesítményt értek el, miután 121 bányász 40,3 vagon szenet küldött a felszínre. Ugyanezen a napon keltezett rendőrségi összefoglaló jelentés szerint a salgótarjáni bányákban 3 988 fő dolgozott, ebből fejtési munkát 947 fő végzett. Az inászói bányászok 123 fővel 33 vagon szenet küldtek a felszínre. November 28-án a szénmedence dolgozói összesen 195,5 vagon szenet termeltek, mely azonban a létszámhoz viszonyítva minimális volt. A teljesítmény elmaradása annak is betudható, hogy a vidéki bejárók gépkocsijai egyharmadban jártak, döntőbb volt azonban, hogy a bányászok nem használták ki az adott lehetőséget, mert a szénfal mellett „helyzetmegbeszélést" folyt termelés helyett. November 30-án azonban a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsának intézőbizottsági ülését a karhatalom durván feloszlatta, amiről a jelenlévők tudósították a Megyei Munkástanácsot. Az atrocitás hatására a Tröszt Központi Munkástanácsa Salgótarjánból Nagybátonyba tette át a székhelyét december 1-én. Szorospataki Bányaüzemtől Szádvári Béla vájár, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalattól Bogyai Vilmos gépműhely vezető, a Kisterenyei Szolgáltató Vállalattól Czéki László üzemvezető, a Salgótarjáni Szolgáltató Vállalattól Burján Antal gépészeti vezető, a Tröszttől dr. Csillag József osztályvezető. Az ötfős intézőbizottság elnöke Szádvári Béla lett. Cs. Sebestyén, 35-36.0. Szabó Ervin géplakatos, 1954-től a Zagyvapálfalvai Bányagépgyárban dolgozott, innen került a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalathoz. 1956-ban a vállalat munkástanácsának elnöke, a Megyei Nemzeti Bizottság tagja. November 23-tól, a Megyei Munkástanács elnöke. December 9-én tartóztatták le, 11 év börtönre, jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 31 Á. Varga - Pásztor Cecília. 2002. 220, 242-243.0.