Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban
December elején, a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tartozó 14 168 fős létszánból már 4 482-en dolgoztak, összesen 272 vagon szenet termelve. Ugyanekkor megkezdődtek a tárgyalások az Autóközlekedési vállalat és a NSZT megbízottjai: Moskát László munkaügyi osztályvezető, Skuta Gusztáv gépkocsi előadó és Motnig Péter garázsmester részvételével arról, hogy a legrövidebb időn belül a közlekedési vállalat átadja az eddig irányítása alatt lévő bányászokat szállító gépkocsikat. December 2-án, a Nógrádi Népújság közzétette a „Szenet kér az ország" című felhívást, mert a forradalom előtt mintegy 13 000 bányász, 1 000 vagonon felül termelt naponta, s most a nógrádi szénmedencében dolgozó 6 000 bányász, a lehetséges 350-400 vagon helyett, csak 150-190 vagon szenet küldött a felszínre. 32 A Nógrádi Szénbányászati Tröszt nagybátonyi üzemegységeinek december 4-i tanácskozásán - ahol jelen voltak a Tröszt műszaki vezetői, a munkástanács vezetői, továbbá a szorospataki, ménkesi, nagybátonyi, tiribesi, kányási, szolgáltatói és aknamélyítő üzemeinek műszaki vezetői és munkástanács küldöttei - a munka felvételét szorgalmazták. A december 2-án - a Salgótarjánban november 30-án megfogalmazott 8 pontos petíció elfogadásáért meghirdetett - 48 órás ülősztrájk a bányaüzemeknél tovább tartott. Nem folyt munka a Kossuth táróban, a Kossuth lejtős aknában, Szorospatakon, az Északi táróban, Tiribes aknában, Kányás aknában, Mizserfa bányáiban, Mátranovák bányáiban és Menkes táróban. Csak kis létszámmal kezdte meg a munkát a kisterenyei, az inászói, a salgó-rónabányai, a kazári és a szurdoki bánya. Közben a megyei munkástanács vezetői december 5-én, eredménytelen tanácskozást folytattak Nagybátonyban, a frissen kinevezett Pothornik József termelési kormánybiztossal. A délelőtti nagybátonyi tárgyalást követően, délután már Salgótarjában egyeztettek újra eredménytelenül Pothornik Józseffel, Ladvánszky Károly rendőr őrnaggyal és a szovjet katonai parancsnoksággal a karhatalom személyi összetételéről. Csak abban tudtak megállapodni, hogy a munkástanács visszatérhet a Nógrád megyei Tanács épületébe, és ötfős bizottságot állítanak fel a kapcsolat tartására. 33 December 6án Szabó Gábor rendőr alezredesnek a BM részére küldött jelentéséből tudjuk, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tartozó bányaüzemekben - egyes üzemek kivételével - kevés létszámmal leszálltak az emberek és megkezdték a munkát. Összesen 427 fő dolgozott a szénfal mellett termelőmunkán, a többi dolgozó fenntartási és karbantartási munkálatokat végzett. (December 5-én 117 vagon szenet termeltek). Nem szálltak le azonban a Kisterenyei Bányaüzemekben, a Mátranováki Bányaüzemben, valamint a NagybátonySzorospataki Bányaüzemben, s azt „terjesztették el, hogyha leszállnak, rájuk 32 Nógrádi Népújság. 1956. december 5.; Szomszéd, 49-50.O.; Á. Varga - Pásztor, 2002. 267, 286, 295-296.0. 33 1956 Nógrád, 38.0.; Á. Varga - Pásztor Cecília. 2002. 327-329.0. A nyolc pontos követelés olvasható az idézett kötet 352-354 oldalain.
