Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Szvircsek Ferenc: Nógrádi bányászok és bányák az 1956-os forradalomban
megalakult az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézőbizottsága. (Tagja lett többek között, Jakab Sándor és Tanyai Ferenc is). A megjelent Új Úton megyei lap a bányászokat ismét a termelés megindítására ösztönözte a ,J\íeddig lesz fény?" című írásában. Ugyanis november 14-én, az általános sztrájk miatt nem szálltak le már a Margit tárói és a salgói bányászok sem a bányákba dolgozni. Másnap már csak a vízszivattyúk működtek. A vízválasztói osztályozó is leállt, ezért felmerült annak a lehetősége, hogy az erőmű, miután a meglévő szénkészletét felhasználja, szintén megszűnik dolgozni. Mint írták: „Bányászok! Kezetekben az élet. Ne engedjétek, hogy az Erőmű megbénuljon! Ne engedjétek, hogy sötétség legyen!". 2 * November 18-án a bányaüzemekben megindult a részleges termelés, s ennek nyomán, november 20-án, és 21-én az előirányzott napi 1 075 vagonnal szemben, azonban még mindig csak 120, illetve 160 vagon szenet termeltek a szénmedencében. Az előirányzott tonna szén hiánya, novemberben már elérte a 238 800 tonnát. (A terv 270 000 tonna volt). A Nógrád Megyei Nemzeti Forradalmi Bizottság november 20-án megtartott ülésén visszahelyezte eredeti beosztásába Sartoris Kálmánt, és felkérte, hogy a megnyilvánult bizalom alapján szolgálati helyét mielőbb foglalja el. 29 November 21-én, a Megyei Tanács épületében a megyei üzemek, bányák, intézmények küldöttei megválasztották a Nógrád Megyei Munkástanácsot, melyben helyet kaptak a Tröszt képviseletében bányászok is. A bányaüzemek munkástanácsainak képviselőiből megalakult a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 15 fős Központi Munkástanácsa. A bányászok teljes létszámának azonban még mindig csak a 20%-a szállt be a bányákba, a termelés ezért csak 120 vagon szenet küldtek naponta a felszínre, mely a korábbi időszak termelésének 13%-a volt. A Nógrád Megyei Munkástanács elnökévé november 23-án, titkos szavazással Szabó Ervint, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat munkástanácsának elnökét, Steigerwald Ottó acélgyári munkást pedig elnökhelyettessé választotta. Ezt követően tíz pontban foglalta össze a legfontosabb feladatokat. Elhatározták a hatáskörükbe tartozó bányákban és üzemekben a munka fokozatos kiszélesítését. A megyei sajtóban (Nógrádi Népújság) kevésnek találták azonban november végén, a napi 200 vagonos széntermelést, mert egyre több szénre volt szükség az üzemekben a folyamatos munka fenntartásához. Ezért december 1-én, több szén termelésére szólították fel ismét a bányászokat. 30 A 28 Á. Varga - Pásztor, 2002. 63.0. 29 Á. Varga - Pásztor, 2002. 102-103.o. 30 1956 Nógrád, 33, 35.0.; Á. Varga - Pásztor, 2002. 111, 115-116, 267, 291.0. A Központi Munkástanácsba, az egyes üzemek a következő személyeket delegálták: a Zagyvái Bányaüzemből Kocsis István vájár, a Rónai Bányaüzemből Szabó József vájár, a Mátranováki Bányaüzemből Kollár Ernő mérnök, a Tiribesi Bányaüzemből Chmell Ferenc gépészeti vezető. A Kányási Bányaüzemből Szabó Lajos aknász, a Kisterenyei Bányaüzemből Gaál Lajos aknász, a Kazári Bányaüzemből Kovács Vilmos vájár, a Mizserfai Bányaüzemtől Hajnal Ottó bányamester, a Ménkesi Bányaüzemtől Tóth Gyula vájár. A Nagybátonyi Bányaüzemtől Csedő Antal vájár, a
