Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

ismerték el a Kádár-kormányt, Nagy Imrét követelték a kormány élére, továbbá a szovjet katonai akciók beszüntetését, a csapatok azonnali kivonulását, a letartóztatottak azonnali szabadlábra helyezését, semlegességet, az egypártrendszer megszüntetését, záros határidőn belül szabad választások megtartását, a politikai pártok üzemekből való kivonását. Az LKM követeléseihez a jelenlevő küldöttek révén csatlakozott több miskolci, illetve megyei nagyüzem - köztük a Borsodi Szénbányászati Tröszt -, valamint a Gyöngyösi Váltó és Készülékgyár, a Dunapentelei Vasmű és Gyöngyös város dolgozói. A gyűlés után követeléseiket azzal juttatták el a Kádár-kormányhoz, hogy amíg a kormányzat a követelések teljesítését nem biztosítja, fenntartják a sztrájkot. A sztrájk ugyanakkor a lakossági szükségletek ellátása erejéig nem vonatkozott a megye energiaellátását célzó üzemegységekre - így a bányák tovább termeltek.

117 November 14-én a Borsodi Szénbányászati Tröszt munkástanácselnökei és a bányák főmérnökei közös megbeszélést tartottak. Az értekezleten megjelentek az Ózdi Szénbányászati Tröszt, Ózdi Kohászati Üzemek, a diósgyőri vasgyár és a vasút képviselői is. A borsodi tröszt vezetői a termelési problémákat szerették volna megvitatni. Zsillé Lajos beszámolóját a küldöttek nem engedték végigmondani, lehurrogták, ezért a főmérnök kénytelen volt elhagyni a helyiséget. Korabeli pártértesülések szerint az ormosbányai Burkus Sándor egy 6 tagú bizottság felállítását javasolta, amelynek célja az lett volna, hogy repülőgépen az ENSZ-be menjenek és kérjék, hogy küldjenek rendfenntartó csapatokat Magyarországra. Javaslatáról nem tudtak dönteni, mert beszaladt egy diósgyőri volt munkástanácselnök, aki kérte, adjanak robbanóanyagot, robbantsák fel a vasutakat, mert „a szabadságharcosainkat ezerszámra viszik Oroszországba" .

u?> Az értekezlet félbeszakadt. Kiss István igazgatósági munkástanácstag utasította Czelláth Mihály mártabányai munkástanácselnököt, hogy hozzon robbanóanyagot, majd a hír ellenőrzése céljából Merczner Károly igazgatósági munkástanácstaggal elindult Nyíregyházára. Mintegy három óra múlva visszatérve közölték, hogy nem láttak sehol deportált magyarokat. Csupán annyit mondtak, hogy Nyíregyházán nagy létszámú szovjet egység van. Czelláth Mihály a két láda robbanóanyagot felhasználatlanul vitte vissza Mártabányára.

119 Aznap estefelé Kovai Pál kormánymegbízott telefonon utasította Nagy Lajost, hogy másnap 100%-os termelés legyen. Erre azonban esély sem volt, hiszen a munkásság nagy százaléka nem ment be dolgozni. November 15-én a Borsodi Szénbányászati Tröszt képviselői ismét a Lenin Kohászati Müvekben vettek részt egy gyűlésen. Rimán János, az LKM 117 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb.181/1958. sz. ítélet Keller János és tsai ügyében.; A diósgyőri gyárak, nagymiskolci ipartelepek, Borsodi Szénbányászati Tröszt, Tiszapalkonyai Erőmű, Gyöngyösi Váltó- és Készülékgyár, valamint Gyöngyös város dolgozónak követelése. 1956. nov. 13. 118 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 1337. dob. Info. Miskolci járás. 1956. nov. 15. 119 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb. 1231/1957. Czelláth Mihály bírósági vallomása.