Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

nagyüzemi munkástanácselnöke ugyanis telefonon kérte Nagy Lajost, hogy menjen át, mert az emberek ki akarnak vonulni. Nagy Lajos Kővári Ferenccel, Fidler Istvánnal, Szabó Lajossal, Burkus Sándorral és két ormosi munkástanácstaggal át is ment. Az LKM-ben már ott volt Kovai Pál és Kukucska János kormánybiztos is. Az egybegyűltek sem Kukucskát, sem Kovai Pált nem engedték beszélni. Az igencsak feszült hangulatú gyűlésen felszólalt Nagy Lajos is, aki tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy beszélt a szovjet katonai parancsnokkal, aki kijelentette, hogy „mi nem a magyar nép meggyilkolására jöttünk, hanem a harmadik világháború megakadályozására". Közölte, hogy arra kérte a szovjet parancsnok, hogy ne menjenek ki az utcára, mert akkor lövetni fog. Nagy Lajos hangsúlyozta, hogy „csak akkor lenne értelme a szovjet csapatokkal felvenni a harcot, ha legalább 10 ezer repülővel és ugyanannyi harckocsival rendelkeznénk, mert bátor ugyan a magyar nép, de kár lenne ilyen formában minden szembeszállás, tüntetés, mert csak a drága véreinket hullajtanánk el." Utána Burkus Sándor szólalt fel, aki november 1-i fővárosi útja tapasztalatairól számolt be. Elmondta, „hogy a szovjetek mennyire tönkre tették Budapestet és halomra gyilkolták." Az egybegyűltek rendkívül felháborodtak.

120 A tömegből kisebb csoport vált ki, hogy Kukucskáékat ledobják a tetőről, azonban ezt a munkástanács vezetőinek sikerült meghiúsítania. A kommunista vezetőket az ablakon mentették ki a feldühödött munkások elől. A munkástanács helyiségébe vitték őket, ahol, tárgyalás kezdődött az LKM és a tröszt munkástanácsainak vezetőivel. A munkástanácsi vezetők követelésére a pártvezetők ígéretet tettek arra, hogy lépéseket tesznek a megyei munkástanács letartóztatott tagjainak a kiszabadítása érdekében. Kukucska János a gyári K-vonalon felhívta a kormányt. Apró Antalt sikerült elérni, akit kért, tegyenek valamit Földvári ügyében.

1

"

1 November 14-én délelőtt a sajószentpéteri bányaüzembe ózdiak érkeztek, s sztrájkra szólítottak fel, azonban nem jártak eredménnyel, a délelőttös műszakosok leszálltak és termeltek.

122 Később a munkát mégis felfüggesztették, napokig nem volt termelés. November 18-án délelőtt a bányában az ózdiak kezdeményezésére nagygyűlést hívtak össze, amelyen megjelentek az ózdi és a borsodi szénbányászati tröszt képviselői is. A borsodi tröszt vezetői a termelésre szólították fel a dolgozókat. Korabeli pártértesülések szerint a gyűlésen elhatározták, hogy a bányák l-l küldöttéből delegációt állítanak fel, amely november 19-én reggel a Borsodi Tröszt épülete elől Budapestre utazna, hogy közöljék a kormánnyal, nem ismerik el és követeljék a szovjetek azonnali kivonulását.

123 A küldöttség sorsáról többet nem tudunk, azonban a történet később átalakult. Az 1957-es nyomozati iratokban ugyanis már ENSZ-hez 120 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. máj. 7. 121 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb.181/1958. sz. ítélet Keller János és tsai ügyében.; Rimán János bírósági vallomása. Lásd továbbá Szakolczai, 2003. 182. o. 122 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 1337. dob. Info. Miskolci járás. 1956. nov. 15. 123 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 1337. dob. Információ. Miskolci járás. 1956. nov. 19.