Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

Szovjet T44-85 típusú páncélos Miskolcon, 1956. november (BAZML - Mikó) November 13-án az Ózdi Kohászati Üzemek, az Ózdi Szénbányászati Tröszt és a Borsodnádasdi Lemezgyár munkástanácsaival összevont ülésen vitatták meg a helyzetet Herceg Ferenc miniszterhelyettessel. A gyűlésen határozatot hoztak, amelyben közölték, hogy a Kádár-kormány programját, személyi összetételét nem tartják megfelelőnek és sérelmezték, hogy „a forradalom eredményeit nem lehet ilyen semmitmondó intézkedésekkel elintézni". A munkástanácsok továbbra is követelték a szovjet csapatok kivonását és Nagy Imrét a kormány élére. Követelték, hogy a rend fenntartását ne az AVH átöltöztetett alakulatai, hanem Jegyveres munkás karhatalom" végezze. A határozatban rögzítették, hogy „követeléseink teljesítéséig az Ózd és környéke munkássága a fenyegető éhínséggel is szembenézve, igazságának biztos tudatában továbbra is megtagadja a munka felvételét."

116 Herczegh Ferenc Ózdról Miskolcra utazott, ahol újabb gyűlést tartottak a Lenin Kohászati Müvekben. A gyűlésen részt vettek többek között a Borsodi Szénbányászati Tröszt küldöttei, valamint Kovai Pál, a megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság elnöke. A miniszterhelyettes alig kezdte meg beszédét, elszabadultak az indulatok. Az ózdi követelések hallatán a tömeg bizottságot választott saját követelései összeállítására, azonban annak munkájával elégedetlen volt, így a pontokat továbbiakkal egészítette ki. Végül egy 16 pontos dokumentumot fogadtak el. Az ózdiakhoz hasonlóan ők sem 116 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1517/1957. Ózd és környéke munkásainak követelései. 1956. nov. 13.