Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

álló Nagy Lajos aknász, a herbolyai bányaüzem munkástanácselnöke kapta, így a testület elnöke ő lett. Nagy Lajos és Fidler István november 10-én tárgyalást folytatott le a szovjet parancsnoksággal és a kijárási tilalom részleges feloldásával segítséget kértek a széntermeléshez.

110 Valószínűleg ekkor kérte meg Nagy Lajos őket arra is, hogy a szovjet katonák ne menjenek a bányavidékre, mert azzal csak megzavarnák a bányászok nyugalmát.

111 Később ismét tárgyaltak a szovjet parancsnokkal, aki követelte, hogy minden üzemben indítsák meg a munkát. Ez alkalommal érdekes beszélgetés zajlott le közöttük. Fidler István kérdésére ugyanis, hogy „azt gondolják, Magyarországon mindenki fasiszta", a szovjet parancsnok (valószínűleg Szicskov ezredes) azt felelte, hogy „mi nem azért vagyunk [itt, hogy] Magyarországot bántsuk, sőt megvédjük egy újabb háborútól. Egyben azt is kijelentette, hogy a magyar nép annyi az orosz katonasághoz [képest], mint hangya az elefánthoz"

112 Az erőfeszítések ellenére a széntermelés 300 vagon körül mozgott.

113 Ez még a fenntartásra is kevés volt, hiszen az üzemeltetéshez 500 vagon kitermelésére lett volna szükség. Nagy Lajos személyesen járta végig az üzemeket és a munka felvételére szólította fel a bányászokat. Több üzemben azonban azt tapasztalták, hogy a több száz fős létszámú bányászalakulatoknál szolgálatot teljesítő katonák nagy része elhagyta a munkahelyét, így nem lehet megindítani a termelést.

114 A munkaerőhiánynál külön probléma volt a rabok kérdése. A dolgozók ugyanis nem voltak hajlandóak a kömisekkel dolgozni, ráadásul az ormosbányaiak éhségsztrájkba kezdtek. November 12-én úgy döntöttek, hogy a Szeles-aknán lévő rabokat az edelényi 2-es aknára viszik, de dolgozni nem engedik őket, mert nem merték őket lőszer közelébe engedni.

115 110 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Nagy Lajos bírósági vallomása. B.1746/1957. sz. tárgyalási jegyzőkönyv. 111 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. máj. 7. 112 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 25. 113 Hasonló volt a helyzet az Ózdi Szénbányászati Trösztnél is. Míg korábban napi 350 helyett csupán 120 vagon szenet termeltek. (Ózdi mozaikok. Északmagyarország, 1956. november 14. 114 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Nagy Lajos rendőrségi kihallgatása. 1957. máj. 7. 115 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Távmondat, 1956. nov. 13.