Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

Európa Rádió Nagy Imre-ellenes agitációja, így nem meglepő, hogy október 31én a Borsodi Rádióban közreadott felhívásukban elégedetlenségüket fejezték ki a kormánnyal szemben: „A kormány még mindig határozatlan. Félmegoldással igyekszik követeléseinket elodázni. [...] Ezért követeljük a szovjet csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását az egész ország területéről. - Ha követelésünket nem teljesítik, Borsod népe megmozdul, hogy minden eszközzel érvényt szerezzen követelésének. Amennyiben nem szereznek érvényt ezen megmásíthatatlan követelésünknek, minden felelősséget a kormányra hárítunk."*

2 Népes küldöttségük a megyei munkástanács előtt is hangot adott nemtetszésének, ezért a megyei vezetés úgy döntött, hogy beveszi őket a kormányhoz induló küldöttségbe. Az ormosbányai Burkus Sándort és a sajókazai Jónás Tibort a megyei munkástanács repülőgépen vitte magával a fővárosba, míg a többi bányász autóbuszon indult el. A két küldöttség csak a parlamentben találkozott ismét. A delegációt azonban nem akarták beengedni az éppen tárgyaló Nagy Imréhez, ezért a bányászok kikeltek magukból. Verték az asztalt, hogy a miniszterelnökkel akarnak beszélni, és azt mondták, hogy ők addig nem mennek ki a parlamentből, amíg nem tárgyaltak vele. Ekkor Nagy Imre jelent meg az ajtóban, s kérdezte tőlük, hogy mi akarnak. ,Azok előadják, hogy kihallgatásra jöttek. - emlékezett vissza Széli Jenő - Imre bácsi azt mondta, hogy »jól van, nekem most le kell mennem a rádióba, ott beszélnem kell, azt hallgassák meg, s ha visszajövök, maguk lesznek az elsők, akiket fogadok«." Nagy Imre ezután rádióbeszédében bejelentette a semlegességet. A miniszterelnök visszatérve fogadni kívánta a bányászokat, de most már nem ragaszkodtak hozzá. „Előállt a delegáció vezetője, és azt mondta: » Miniszterelnök úr, köszönjük szépen, de most már nem akarjuk feltartani. Amiért jöttünk, azt elmondta a rádióban. Magyarország független lett, nincs benne többé a Varsói Szerződésben. Mi most hazamegyünk, és megmutatjuk, hogy milyen az, amikor a borsodi bányász saját magának dolgozik. Isten megáldja, jó egészséget kívánunk!'<<"

83 A bányászküldöttek alig, hogy találkoztak a miniszterelnökkel, azonnal telefonáltak haza, hogy kiállnak a kormány mellett és senki se sztrájkoljon. Másnap pedig a Szabad Kossuth Rádiónak adott riportban álltak ki a kormány és a munka felvétele mellett. A sajókazai Jónás Tibor kiemelte: „Szilárdan a magyar nép mellett van Nagy Imre és a magyar bányászok mellett. Az egész nemzet felsorakozhat mellette. Amint jöttünk a repülőtérről a gépkocsival ide a Parlamentbe, szomorú látvány tárult elénk az utcákon. Ablakhiány van, lakáshiány van. Nagy a nyomorúság! Különösen rászorultak a széntermelés fontosságára. Ha eddig tudtunk termelni és túltermelni másnak, nekem az a véleményem és meggyőződésem, a saját szükségletünk érdekében, az ország szükséglete érdekében, a kórházak, a Varga, 1989. 322. o. Szakolczai, 2001. 292-293. o.