Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
gyárak további üzemeltetése, az áramszolgáltatás, az adó-vevő készülékeknek a működése érdekében a munkát vegyük fel." Burkus Sándor 84 ormosbányai munkástanácselnök pedig úgy vélte: „Ha helytállunk azokért a magyarokért, akik már vérüket adták és kórházainkban fekszenek, akkor mirajtunk a sor, hogy adjunk szenet, adjuk a hazánknak a szenet, hogy továbbra tudják vívni a harcot, meg tudják mutatni azt, hogy kivívjuk a szabadságot. [...] Csak az a kérésem, ha termelünk, arra ügyeljünk, hogy az ellenség kezére egyetlen darab szén ne kerüljön. - Az ormosbányaiakat felkérem, a kérésük teljesül, vegyék ki harcukat a termelésből. Nem kényszerből, hanem teljes magyar szív, teljes magyar önérzetből.' November 2-án a megyei munkástanács ülésén bizalmat szavaztak a kormánynak és határozatot hoztak a sztrájk feloldásáról, egyben a munka november 5-én történő felvételéről. A Lenin Kohászati Müvekben még aznap tanácskozás kezdődött a munkafeltételek biztosítása végett. A tanácskozáson a Borsodi Szénbányászati Tröszt képviseletében Zsillé Lajos és Kárpáti Lóránd ígéretet tett, hogy az eddigi napi 400 vagonos termelést november 5-től 6-700 vagonra emelik, s abból a kohászatnak 180-200 vagonnal biztosítanak. 86 Tervük megvalósulását azonban a szovjet csapatok november 4-i bevonulása megakadályozta. Nagy Imre rádiószózatának hatására Edelényben - ahol mint jeleztük több bányaüzemi dolgozó is a munkástanács élére került - reggel 7 óra körül megkezdték a felkészülést a fegyveres harcra. A munkástanács felszólítására jelentkeztek a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek is szolgálatra. Közülük Jakab Zsigmond bányászt (tartalékos alhagynagy) tankcsapdák és műszaki akadályok építésével bízták meg. A műszaki zár megépítése céljából felszólították a bányászokat, hogy jelentkezzenek a munkástanács épülete előtt csákánnyal és lapáttal. Hamarosan azonban ráébredtek az ellenállás értelmetlenségére, ezért 10 órakor visszavonták a katonai parancsokat. A harc lehetősége ezzel még nem veszett el. 10 óra után 20-25 fegyveres ormosbányai jelent meg Ikarusz gépkocsival Burkus Sándor munkástanácselnök vezetésével 87 és a járási pártbizottságról nagy mennyiségű fegyvert vittek el. Később egy másik négy tagú társaság is megjelent, akik fegyverekkel, ruhákkal és élelmiszerrel távoztak azzal a céllal, hogy azokat Rudabányára és Ormosbányára szállítják. Az éjszakát az edelényi KÖMI-táborban akarták tölteni, ott azonban felismerték a tőlük származó fegyvereket, így a csoportot a rendőrség azonnal lefegyverezte. 88 Nevét tévesen Burgicsnak írták. Varga, 1989. 391-392. o. Összehasonlításul: a forradalom kitörése előtt a termelés naponta 1100 vagon volt. B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb. 1075/1957. Boskó Károly bírósági vallomása. B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb. 1075/1957. sz. ítélet Hatvani Viktor és tsai ügyében.
