Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

végzettségnélküli volt, ők fizikai munkára kerültek. A leváltott igazgatók közül a decemberi visszarendeződés után csak két személyt állítottak vissza, a többit alkalmatlanként mellőzték. A Központi Munkástanács határozata értelmében október 31-én a hivatali munkástanács ülésére behivatták Szennay Istvánt és közölték vele, hogy durva, sokszor igazságtalan magatartása miatt felfüggesztik beosztásából és javasolták, a minisztériummal történő megbeszélésig vegye ki szabadságát. (Szennay ezután a fővárosba utazott családjához.) Szennay István helyett Kövesdi Antalt bízták meg, aki november 6-án lemondott. Ekkor a Tröszt vezetésével Zsillé Lajos főmérnököt bízták meg, aki főmérnökként eddig is az igazgató második helyettese volt. Szennayn kívül behívatták Nyilas Sándor főkönyvelőt is és durva magatartása miatt felajánlották neki a számviteli főosztály főelőadói munkakörét. Nyilas azonban leváltását igazságtalannak ítélte és gondolkodási időt kért, hogy eldöntse, elfogadja-e új beosztását. Leváltásával egyidejűleg Rasztóczky Józsefet bízták meg a főkönyvelői teendők ellátásával. November 7-e körül Kristóf hatálytalanította Nyilas leváltását, így ő ismét főkönyvelői beosztását foglalta el.

77 A radikális ormosbányaiakat követeléseik részbeni teljesítése nem elégítette ki. Nagy Imre miniszterelnök ugyan október 28-án bejelentette, hogy a szovjet csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről és a kormány tárgyalásokat kezd a Magyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról, az ormosiak nem hittek neki. Október 29-én Tanyik József bányamunkás vezetésével 8 tagú küldöttséget

78 indított gépkocsival Nyíregyházára, Hatvanba és Debrecenbe, hogy meggyőződjenek arról, valóban kivonulnak-e a szovjetek, beszüntették-e a harcot. Az ormosbányaiak kijelentették, ha az orosz csapatok nem mennek ki az országból, a munkát azonnal beszüntetik és mindaddig nem veszik fel, amíg teljesen ki nem vonulnak.

79 Kételyeik nem voltak alaptalanok. A megyei munkástanács egymás után kapta a híreket a szovjet csapatmozgásokról. Október 31-én már a Borsodi Rádió is rendkívüli közleményben tudatta, hogy a szovjetek „körforgó" hadműveleteket hajtanak végre, s a „szovjet erők, légvédelmi tüzérség és páncélos fegyvernem irányt változtatott! - Záhony-Nyíregyháza irányában hazánk területére ismét bevonult7"

80 Az ormosbányaiak közismert kommunista-ellenességük miatt kezdetben még az edelényi járási munkástanácsot sem ismerték el, mert úgy gondolták, hogy együttműködnek a párt vezetőivel.

81 Nagy hatással volt rájuk a Szabad 77 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B.1461/1958. Gyöngyösi Béla rendőrségi kihallgatása. 1957. júl. 17. 78 Tagjai voltak továbbá Kézsmárki Károly, Bukovenszki Péter, Harencsár Gyula, Stubner Pál, Tolmayer József bányamunkás dolgozók, valamint Stolcz Imre és Szuromi Ferenc. 79 B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 2/41. ő. e. Az Ormosbányai Nagyüzemi Munkástanács megbízólevele. 1956. okt. 29. 80 Varga, 1989. 313, 314. o. 81 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1075/1957. Dr. Hatvani Viktor bírósági vallomása.