Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban

bányászokkal együtt ismét a községi hősök szobrához vonultak, ahol már nagyobb tömeg gyűlt össze a község lakosaiból. Tóth István a szobornál újra elszavalta a Nemzeti Dalt, és ismertette a DIMAVAG pontjait. A gyűlésen spontán nyilvános szavazással községi munkástanácsot választottak. A munkástanács ezután a községi tanács épületében alakuló ülést tartott, amelyen megválasztotta vezetőit. A testület elnökhelyettese és titkára bányász lett, Mokkó János és Boskó Károly bányaleltáros személyében. Boskó Károly a megyei és a községi munkástanács közötti kapcsolat fenntartására létrehozott ún. politikai bizottság elnöke is lett, de bekerült a testületbe Kiss Bertalan felvigyázó is. A munkástanács határozatban rögzítette, hogy nem támogatja a sztrájkot, mivel „az edelényi bányában a termelt szén nem segítheti elő a szovjetek kiszolgálását, hanem a családok szükségletét, a megye világítását és a bányák fenntartását van hivatva szolgálni." Az edelényi munkástanács jócskán radikálisabb volt a borsodi forradalmi szervezetektől. Már első ülésén kinyilvánították, hogy fenntartással viseltetnek mind a kormánnyal (Nagy Imrekormány), mind a Központi Vezetőséggel szemben és tiltakoztak az ellen, hogy a Központi Vezetőség a szabadságharcosokat a rendszer felforgatóinak bélyegezze. A munkástanács azonban nem állt meg e ponton, másnap, október 27-én Boskó Károly, mint a munkástanács politikai bizottságának elnöke egy nagygyűlésen új kormány - tehát ellenkormány - felállítását javasolta miskolci székhellyel, arra hivatkozva, hogy a Nagy Imre-kormány „nem ura a helyzetnek".

55 Az edelényiek (akiket összetételük miatt bányászküldöttségnek néztek) még aznap felkeresték a megyei munkástanácsot, ahol követelték egy ellenkormány megalakítását. A delegációt fogadó Papp Miklós, a megyei munkástanács elnökhelyettese azonban határozottan visszautasította követelésüket.

56 Később már az edelényiek sem forszírozták ellenkormány felállítását. A megyei munkástanács elutasítása mellett bizonyára az is szerepet játszott ebben, hogy Nagy Imre miniszterelnök - aki október 25-én még kisszámú ellenforradalmár fegyveres támadásáról beszélt - 28-án az eseményeket nemzeti demokratikus mozgalomnak, 30-án pedig már forradalomnak nevezte.

57 Október 29-én alakították meg a járási munkástanácsot, melynek elnöke a már említett szendrői munkástanácselnök, dr. Hatvani Viktor bányász gépkezelő, egyik helyettese pedig a szintén szendrői L. Molnár György bányász lett. A községi nemzetőrség parancsnokává ekkor Nagyfejeö János bányaácsot választották meg. A munkástanács „nemzetőrtanács"-ot állított fel a járás területén lévő fegyveres szervezetek irányítására. A tanács elnökének a már említett Boskó Károlyt tették meg.

58 Kis, 2006. 292. o. Kozák-Molnár, 1993. 216. o. Varga, 1989. 72, 131,226. o. B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. Nb. 1075/1957. sz. ítélet Hatvani Viktor és tsai ügyében.