Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
lett. Bálint József, a Borsodi Szénbányászati Tröszt versenyelöadója október 27-én a bányászság küldötteként lett a mezőkövesdi járási munkástanács tagja, illetve titkára, majd október 30-án elnöke. A Szikszói Járási Munkás-Paraszt Tanács elnökhelyettesévé Kormos János bányászt (monaji lakos) választották. Az upponyi munkástanács elnöke Kovács Ödön fúrómester, a dövényié Szarka Miklós bányász, a szendrőié dr. Hatvani Viktor gépkezelő (Ormosbánya), a szinié Simon János vájár (Ormosbánya), a sátaié Kovács F. Gyula, a kenézlőié Sváner Ferenc csillés (Rudolftelep), a ragályié pedig Hárskúti Imre bányamunkás 53 volt. Sajópálfalán a községi munkástanács elnökhelyettese Kutor Károly bányász, Szalonnán Szabó Géza fúrómester lett. A községi nemzetőrség parancsnoka lett Sajószentpéteren - bár mindössze egy napig - Verrasztó Imre, Tokajban Szvirida János, Sajónémeti-Center községben pedig Fábián Bernát bányamunkás. Szurdoki Ferenc, a putnoki bányaüzem építésvezetője október 27-én a községi munkástanács elnökhelyettese lett. 1956. november 11-én a felsőnyárádi forradalmi munkás-paraszt bizottság elnökhelyettese ifj. Pozsgai Béla lett. Kiemelendő az edelényi községi és járási munkástanács, amelyekben egyaránt bányászdominancia figyelhető meg. Edelényben a forradalmi eseményeket a hármas akna bányászai indították el. Október 26-án este 6 óra körül lámpákkal, Himnuszt énekelve és jelszavakat kiabálva vonultak a községi hősi emlékműhöz, a járási pártbizottság épülete elé. A tömegből egy 8-10 fős csoport kivált, és behatolt az épületbe. Veres Sándor járási első titkár az ablakból kívánt beszédet intézni a tömeghez, de lehurrogták. Helyére Tóth István bányászraktáros 54 lépett, aki felolvasta a miskolci DIMÁVAG Gépgyár 21 pontos követelését, elszavalta a Nemzeti Dalt, majd beszédet mondott, amelyben arra szólította fel a hallgatóságot, hogy amíg a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodnak, ne dolgozzanak. Míg Tóth az ablakból szónokolt, az épületben tartózkodó társai zászlókat, képeket dobáltak az utcára, ahol meggyújtották és széttaposták azokat. Ezután megállítottak két teherautót, amelyekkel a I. sz. aknához mentek, ott leállították a munkát, majd a 52 Antalköz József 1945-től a Magyar Kommunista Párt ózdi titkára volt. 1949. február 16-án kizárták a pártból, mint titóista-rajkista nacionalista elhajlót, október 5-én pedig - a Rajk-pcrrel kapcsolatban - internálták. 1953. szeptember 29-én szabadult. Régi munkahelyére nem vették vissza, ezért 1954-56. között a somsályi bányánál dolgozott. A forradalom idején Antalköz József útja megválasztását követően elvált a szénbányászati tröszttől, visszatérve korábbi munkahelyére, az Ózdi Kohászati Üzemek nagyüzemi munkástanácsán belül töltött be meghatározó szerepet. Antalköz Józsefet tevékenysége miatt 1957. július 12-én letartóztatták, két hónapig fogságban tartották, szeptember 3-án este szabadult. (B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 1. f. 455. dob. Tájékoztatás Antalköz József ózdi lakos levelében kapcsolatban. 1958. jún. 3.) 53 Személye különösen érdekes, mert - ha hihetünk az erről szóló dokumentumnak - a megyei munkástanács vezetői mellett talán ő volt az egyetlen, akit a szovjetek közvetlenül november 4-e után elhurcoltak. Három napos fogság után szabadon engedték. (B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 89. f. 593. dob. Árvái Károly levele az MSZMP Járási Titkárának. 1958. okt. 2.) 54 1956. október 30-án az edelényi Forradalmi Ifjúsági Szövetség elnöke lett. (Kis, 2006. 295. o.)
