Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Kis József: A borsodi bányászság az 1956-os forradalom és szabadságharcban
A táviratok ellenére azonban a kormány támogatottsága meglehetősen alacsony volt a bányászok körében. Ok a budapesti harcokban nem az „ellenforradalmi erők gálád" támadását látták, hanem a nép jogos követeléseiért folytatott harcot. Tudták ezt a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetői is. Október 24-én a pesti hírek hatására a fegyelem meglazult. Félő volt, hogy a bányászok illegálisan fogják felhasználni a robbanóanyagot, ezért elővigyázatosságból Zsillé Lajos, a Borsodi Szénbányászati Tröszt főmérnöke utasítást adott a területi főmérnököknek a bányáknál lévő robbanóanyag szigorú őrzésére. 8 Az eseményeket feltartóztatni nem lehetett. 1956. október 22-23-án a miskolci gyári munkásság és az egyetemi diákparlament összeállította követeléseit, s megalakultak forradalmi szervezeteik, a DEMÁVAG Munkásszervező Bizottsága (a későbbi munkástanács magja), valamint az egyetemi diákparlament. Bár október 24-én este mintegy százötven-kétszáz fős társaság még eredménytelenül próbált tömeges felvonulást szervezni, másnap már negyven ezer ember tolongott a borsodi megyeszékhely utcáin és elindult a megye küldöttsége elindult a kormányhoz a követeléseikkel. Az események élén ekkor még „csak" a gyári munkásság és a diákság - kiváltképp az egyetemisták - álltak, a bányászság egyelőre csupán figyelemmel kísérte a történteket. Az október 25-i tömeges felvonuláshoz a nagymiskolci bányászság kollektive nem csatlakozott, már csak azért sem, mert munkahelyeik a város periférikus pontjain voltak, így a városban lejátszódó eseményekről csak utólag értesültek. A felvonulás szervezői sem vették fel velük a kapcsolatot, a diósgyőri nagyüzemi munkásság és az egyetemi diákság „elfeledkezhetett" róluk. A Borsodi Szénbányászati Tröszt hivatali dolgozói viszont értesültek róla, sőt látták is a felvonulást az irodáik ablakaiból. Néhányan részt vettek a felvonuláson, de ők „szándékosan odaküldött megfigyelők" voltak, akiknek a feladata az volt, hogy „csitítsák" a tömeget. így a tröszt dolgozói közül csupán a megbízható személyek vettek részt a tüntetésen, köztük Kotán István párttitkár és Takács István személyzeti főelőadó. 9 Még aznap megalakult a városi sztrájkbizottság, amely késő délután munkástanáccsá, majd megyei munkástanáccsá alakult át. A frissen felállított forradalmi szervezet ülősztrájkot hirdetett meg, azonban meghatározták, hogy mely üzemek nem vehetnek részt a sztrájkban, s ezek közé tartoztak a szénbányák is. A munkástanács határozott arról is, hogy október 26-án minden üzemben és hivatalban alakítsanak munkástanácsot, s október 29-én azok küldöttei válasszák meg a végleges megyei munkástanácsot. A munkástanács táviratot intézett Nagy Imréhez, amelyben azonnali intézkedést kértek, hogy a s B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. sz. bírósági ítélet Zsillé Lajos ügyében. 9 B.-A.-Z. m. Lt. XXV-3. B. 1461/1958. Kotán István bírósági tanúvallomása.
