Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)

Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban

pedig népbíróságnak adtak át. 6 Komárom megyei emberre mondtak ki a jelentés elkészítéséig halálos ítéletet. 102 személlyel szemben megszüntették az eljárást. 216 személynél hagyták jóvá az internálást. A politikai nyomozó osztály munkáját úgy értékelték, hogy kirívó törvénytelenségek nem történtek, mivel „kreált ügyek" nem voltak. A nyomozásnál ugyanakkor volt azért törvénysértés, durvaság, brutalitás, s előfordultak „nyomozati hiányosságok" és „kisebb túlkapások". Az 1957-58-ban lefolytatott megtorló perek során elítélték többek között a Dorogi Szénbányászati Tröszt és a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsa, a Dorogi Mészmű Munkástanácsa, a Dunamenti Központi Munkástanács, az esztergomi és a tatai nemzeti tanács vezetőit; a tatabányai Forradalmi Munkás- és Katonatanács vezetőit; több oroszlányi munkásvezetőt; a Hunyadi tiszti iskola parancsnokát; és a sort még hosszan folytathatnánk. A bosszúállás a munkahelyeken is folytatódott, a Munka Törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) és a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítás alapján lezajló fegyelmi eljárások keretében.

153 A jogszabálygyűjtemény tizenegyedik fejezete foglalkozott a munkafegyelem kérdésével, ezen belül a 112. § tartalmazta a büntetendő politikai cselekményeket is. Eszerint fegyelmi vétséget követ el az a dolgozó, aki „olyan magatartást tanúsít, amelyből kitűnik, hogy szemben áll a népi demokrácia állami és társadalmi rendjével". A 2. bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint a népi demokráciával szembeni szembenállás megítélésekor az alkotmányt kell irányadónak tekinteni. Az, aki „építő kritikával", a hiányosságok, hibák feltárását igyekszik segíteni, az nem követ el vétséget. Az viszont, aki szembenállását fejezi ki az alkotmányban foglalt intézményekkel és alapelvekkel szemben, különösen, ha becsmérli azokat, vagy izgat azok ellen, fegyelmi vétséget követ el.

154 A 113. §. 1. bekezdése szerint a fegyelmi büntetés kiszabásánál elsősorban a büntetés „nevelő hatását" kellett (volna) szem előtt tartani. A 2. bekezdés a büntetés kiszabásánál négy fokozatot különített el: szóbeli feddés, írásbeli megrovás, áthelyezés alacsonyabb munkakörbe és azonnali hatályú elbocsátás,

155 Megfelelő adatok és források hiányában sajnos nem állapítható meg, hogy hány embert érintett a három Komárom megyei bányavállalatnál az enyhébb retorziónak számító munkahelyi fegyelmi. A Munka Törvénykönyve: az 1951. évi 7.sz. tvr., illetve az azt módosító és kiegészítő 1953. évi 25.sz. tvr., valamint a. Munka Törvénykönyve és végrehajtási utasítása. 154 Munka Törvénykönyve és végrehajtási utasítása, 575. o. 155 Az írásbeli megrovás nem járt utólagos jogi következményekkel a dolgozóra nézve. Az azonnali hatállyal való elbocsátás esetén azonban tartósan hátrányba került, mert az Mt. V. 51. §. 1. bekezdésének megfelelően, akit elbocsátottak, annak új munkaviszonyának első és második naptári évében, az egyébként járó alapszabadság felét kapta, és pótszabadságban csak egészségére ártalmas munka, vagy igen fiatal kora címén részesülhetett. Munka Törvénykönyve és végrehajtási utasítása. 584., illetve 587. o.