Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
A túlkapások viszont nem lehettek egyedi esetek. Bizonyos bányaüzemeknél ugyanis nem voltak hajlandóak felvenni a máshonnan politikai okokból elbocsátottakat. A jelenség elszaporodása miatt a NIM Bányászati Ágazat Munkásügyek Főosztálya 1957 decemberében körlevélben volt kénytelen figyelmeztetni a vállalatokat: „Az ügyészségek és a munkaközvetítő szervek sok bejelentést tesznek a Munkaügyi Minisztériumnál, hogy a politikai magatartásuk miatt felmondással elbocsátott dolgozók nem tudnak újból munkába állni, mert a vállalatok félnek az ilyen dolgozók alkalmazásától, és még alacsonyabb munkakörben sem kívánják őket foglalkoztatni. Azok a dolgozók, akiket az üzemek, vállalatok a fent említett paragrafiis értelmében bocsátottak el, általában az októberi eseményektől megtévedt emberek, akik ellen komolyabb bűnvádi eljárás nem volt, megindítható, cselekedeteik bagatell jellege miatt. Szükséges volt azonban cselekedeteikkel szemben valamilyen retorziót alkalmazni, amellyel nevelő hatást kívántak elérni az üzemek. Minthogy azonban alkotmányunk minden ember számára biztosítja a munkához való jogot, és hogy ezeket a dolgozókat népköztársaságunk politikájának mihamarább megnyerjük, szükségesnek látszik, hogy róluk valamilyen formában gondoskodás történjen elhelyezkedésüket illetően. Kérem igazgató elvtársat, hogy az ilyen dolgozókat - jelentkezésük esetén, a lehetőséghez mérten - állítsa munkába olyan munkahelyen, ahol nevelésükre és magatartásuk szemmel tartására lehetőség van. Gondoskodni kell arról is, hogy termelőmunkájával hazánk becsületes polgáraivá váljanak. " 156 A tatabányai trösztigazgatót, Gál Istvánt ugyanakkor azért panaszolta be a Komárom megyei pártbizottság még az MSZMP KB Titkárságánál is, mert nem volt hajlandó végrehajtani a helyi pártszerveknek az „ellenforradalmárok" kötelező elbocsátására vonatkozó határozatát. Ehelyett benyújtotta a minisztériumnak a lemondását, amit ott viszont nem fogadtak el. 157 A bírósági perek, fegyelmi ügyek 1958-ban jórészt lezárultak, s ekkortól az állambiztonsági szervek vették át a stafétát. A Komárom Megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya VI. (Ipari-elhárító) Alosztálya feladata volt a megye területén található ipari üzemek és bányák folyamatos ellenőrzése. A vájárokat, a közép- és felsővezetőket egyaránt figyelték, a rendszeres ügynökjelentések aprólékosan beszámoltak minden eseményről. A forradalom idején aktívan szerepet vállalókat, még ha el nem is ítélték őket, különösen árgus szemekkel figyelték. Az állambiztonsági szerveknek az Oroszlány Szénbányák Vállalatról alkotott helyzetértékelését összegzi egy 1960-ban készült jelentés. 158 Eszerint a vállalat valamennyi bányaüzemében „az Márton Géza főosztályvezető körlevele. 1957. december 3. MOL XXIX-F-106-a 12. d. 157 Ravasz, 2004, 64-65. o. 158 BM Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya VI. Alosztálya Összefoglaló jelentése elhárítási területünkön lévő fontosabb objektumok operatív helyzetéről. Oroszlány, 1960. augusztus 5. Frigyes János rendőr hadnagy, Varga János rendőr főhadnagy. ÁBTL 0-14.262, 85-100. o. Idézetek ugyaninnen.
