Bircher Erzsébet – Schuller Balázs szerk.: Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére. (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. Sopron, 2006)
Germuska Pál: Komárom megye bányászai az 1956-os forradalomban
döntött, hogy a bányáknál csak később kezdi meg a szervezést. 143 December 23án ismét csak Oroszlányban Apró Antal pártaktíva nagygyűlést tartott közel 500 bányász részvételével, ahol természetesen a széntermelés fokozása volt a legfontosabb téma. 144 Szórványos lövöldözések még ezekben a napokban is előfordultak például a Tarján környéki hegyekben, illetve december 19-én ismét felrobbantották a Budapest-Esztergom vasútvonal sínjeit Piliscsév megállóhelynél, 145 de az ellenállás láthatóan gyengült. Mind drasztikusabban kezdődött meg a rendcsinálás is. December 13-án szovjet páncélautók fedezetében megpróbálták letartóztatni az Almásfüzitői Kőolajipari Vállalat munkástanácsát, amit azonban a hírre mozgósított több száz timföldgyári dolgozó összesereglése megakadályozott. 146 Két héttel később, december 30-ára virradóan már akadálytalanul tartóztatták le - Molnár László az MSZMP megyei első titkára, Havasi Ferenc, Beer őrnagy, Baranya László ezredes és Tóth Károly rendőr alezredes együttes döntése alapján - a tatabányai forradalom vezetőit: Sólymos Mihályt, Esztó Zoltánt, Klébert Mártont, Mazalin Györgyöt, dr. Molnár Istvánt és több üzemi munkástanács elnökét. 147 Közben az oroszlányi medencének sikerült kijárnia, hogy különválhasson a tatabányai tröszttől. E kérdés ekkor már hetek óta napirenden volt, és végül siker koronázta a helyi törekvéseket. December 23-án Budapesten Czottner Sándor volt bánya- és energiaügyi miniszterrel tárgyalt egy oroszlányi munkástanács küldöttség (Zavagyi Lajos, Babér Rezső, Oláh László, Czindler József, Kovács István és Olti István honvéd százados), ahol megszültetett a megegyezés. 148 így az Oroszlányi Üzemek Munkástanácsai december 28-án már az önállósodás következményeiről tárgyalhattak: az újonnan alakuló szénbánya vállalat vezetőjének kiválasztását vitatták meg. 149 A Komárom megyei szénbányáknak is óriási hátrányt kellett ledolgozniuk 1956-57. fordulójától. Nemcsak a drasztikus visszaesett munkáslétszám hátráltatta a termelés újbóli felfuttatását, hanem a korábbi években a kitermelés hajszolása miatt elhanyagolt bányatérségek rendbehozatala, biztonságossá tétele is jelentős ráfordítást igényelt. így nem csoda, hogy 1957. január első dekádjában az 1956. szeptemberi termelési eredményhez képest Dorogon 35,4%-ot, Oroszlányban 35,9%-ot, Tatabányán pedig csak 42,9%-ot értek el, ami jócskán alulmúlta az 50,9%-os országos átlagot. Utóbbihoz csak február w Kajári, 1997, 187. o. 144 Uo. 275.0. 145 Uo. 141. o. 146 Kaptay (2002) 18. o. 147 ÁBTL, V-146-060/1, Klébert Márton és társai, Tóth Károly 1957. jún. 6-i kihallgatási jkv. 148 ÁBTL, V-144-907, Zavagyi Lajos és társa, Zavagyi Lajos kihallgatási jkv. 1957. szept. 12. 2627. o. 149 Haraszti, 1994. 50. o.
