Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

övéikhez." — A városnak ezt a szomorú pusztulását nem sokkal később önmaga halálával torolta meg Józsa atya, „amikor elnyerte erőszakos és álnok természetének" — Parschitius szavait idézem — „méltó büntetését Ujhelyben, Patak mellett, a Bodrog folyó partján, mégpedig a mondás értelmének megfelelően: aki kardot ragad, az kard által vész el. Ti tehát ne tegyetek így! — szólt tanítványaihoz az isteni igazság." Legyen szabad Józsa atya ezen gonosztettét Tolkusnak,

61 ennek a tanult utazónak a szavaival is megismerni, hogy annál világosabbá váljék a történet; ő ugyanis amikor az 1687. esztendőben errefelé megfordult, minden dologról azoknak az akkor még életben lévő embereknek a szavaiból szerzett tudomást, akik a károkat elszenvedték, s végül mindent részletesen és főleg latinul el is beszélt abban a levelében, amelyet barátjának, Kniphausennek címzett. „Józsa atya — írja —, a fellázadt magyaroknak ama nevezetes vezére néhány esztendővel ezelőtt nagy érvágást tett az erszényükön. Azon a kijelölt napon ugyanis, amikor a császári ezüstöt szokták Körmöcbányára szálktani pénzzé verés céljából — és ez az ezüst akkor olyan nagy mennyiségű volt, hogy talán két- vagy háromszázezer márkányi összegre is rúgott —, az általa jól ismert, vagy e terv szerzőitől és kitalálóitól neki megmutatott úton hatszáz vagy még több katonájával hirtelen megrohanta a menetet, s amikor a halálra rémült császári felügyelők szétfutottak, nemcsak a teljes ezüstkészletet ragadta el, hanem a császár valamennyi mű63 V. úti levelében, a 156. lapon.