Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

szút álljon és Giskrán is elégtételt vegyen, Simon a magyaroknak és a lengyeleknek egy erős csapatával megrohanta az akkor Giskra zólyomi kapitánysága alá tartozó Selmecet, kirabolta és a polgárok közül igen sokakat legyilkolván, rútul felégette. A gyászos mészárlás emlékezetét a következő szavakkal örökítette meg egy, a városi levéltárban fennmaradt, kézzel írott jegyzőkönyv: „Az 1442. esztendőben jöttek a. hamisság gyermekei: Rozgon ncmbék Simon, az egri püspök és Cseh László,

28 Lévai Cseh Péter fia Selmecre rontott négyezer magyarral és lengyellel, a nevezett várost teljesen felégették, miközben mindkét részről igen sokan elestek. A selmeciek ily módon vesztették el egyházukat sok jószágukkal egyetemben, amelyet az ellenség minden módon összerabolt, valamint az egyház és a kolostor javaival, a kelyhekkel, feszületekkel és a szentek sok ereklyéivel együtt, rvlindez a mondott esztendőben történt,"

9 a Pünkösd utáni legközelebbi pénteken. És elhamvasztották a tisztelendő Oltáriszentséget mindkét egyházban, és összetörték az oltárokat." Ezt a valóban kegyetlen és a háborúban szokásos vadK A Csehek nemzetséget, amely abban az időszakban virágzott és amelyet magyarul '/éch-nek vagy Szécsinek is kezdtek nevezni, akkoriban három fivér ékesítette: Tamás komáromi és Péter lévai kapitányok, valamint Dénes, akinek Erzsébet kegyelméből az esztergomi érsekséget adományozták. I fogy László Péternek a fia volt, az magából az idézett részletből derül ki. A család egyébiránt csehországi eredetű volt. Egyesek az 1443. esztendőre, a Pünkösd utáni keddre teszik ezt a pusztítást, de tévesen: mi ama városi feljegyzést követjük.