Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

vezéreltetvén, a nevezett rendbéli barátok számára tett adományozást és ajándékozást mi is kegyelmesen elismertük és elismerjük, egyetértvén

5 mindazokkal a jogokkal, amelyekkel az ilyesfajta adományozásokban rendelkezünk. Az Úr 1275. esztendejében." - Eddig az oklevél. II. § Itt van tehát neked, művelt olvasó, Selmec eredeti Bánya elnevezése, vagy azon korszak németjeinek az ajkán: Wana. Hogy ez a szó szláv eredetű, azt senki sem tagadja, aki ismeri ama nyelvet.

6 Ma is bányászati alépítményeket, vagyis bányákat jelent, amelyeket részint aknák mélyítése révén, részint pedig tárnák hajtása révén, földalatti járatok gyanánt vájnak ki különféle módon. Mindebből kikövetkeztethetjük, hogy több, mint valószínűleg a szlávok voltak azok, akik Seünecen a bányászati munkálatokat elkezdték. A bányaművelés nyomai azoknak a falvaknak a neveiben maradtak fenn, amelyek Selmec környékén fekszenek, s amelyek a következőek: Banka, Steffoltova, valamint a város legrégebbi faluja, Hodrusbánya. — Lassanként elavulván a Bánva szó, új név keletkezett, mégpedig a XIY. század elején: ekA „consentientes" szó helyett inkább a „conlercntes" szó kellene ide; az ünnepélyes formula értelme ugyanis ezt hozná magával. A magyarok adták ezt a nevet a városoknak, hiszen az ő számukra ugyanazt jelenti. Innét van Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, 1 ibetbánya és a többi bányaváros magyar elnevezése.