Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

utalnak. Az ékre ezzel szemben a követkézé) van írva: „Verbum Domini manet in aeternum. Wer Gott vertravt, der Wohl gebavt. Gvt macht mvth, mvth bringt armvth. Wo der Pfennig wendt, daselbst auch die Lieb endt. 1538." Ezeknek az értelme így hangzik: „Isten szava örökre megmarad. Istenben bízzál a legjobban. A gazdagság vakmerőséget, ez pedig szegénységet szül. Ahol a pénz elfogy, vége szakad a barátságnak." - Úgy gondoltok, le kellett írni ezeket a dolgokat, nehogy azt higgyék rólunk, hogy nem tiszteltük meg a bányászoknak ama szentképét. Továbbá azért, hogy ne maradjon tudatlanságban az olvasó, milyen az a jelkép, amelyről értekezünk, íme, bemutatjuk annak rézbe metszett ábráját: A kalapács az a szerszám, amellyel az igen kemény heggyel kiélesített éket, vagyis bányászcszközt be szokták verni a köves telérekbe, hogy onnét darabonként kizúzzák a kovával összekeveredett ércet. Rendkívül szükséges szerszámok ezek tehát a fémek kibányászásában: ezért nemcsak solera becsükk a bányászok őket, hanem meg is jelenítik azokon a díszítményeken, amelyeken részint rendjüknek az ékessége, részint a lélek felvidításának a hatalma alapul. Röviden: ami Mercuriusnak a caduceus, az Plums eme fiainak az ő kala-