Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tait. Már engedett volna Rákóczi, amidőn vagy magától, vagy pedig követőinek a sugalmazására

71 vitát támasztott azzal a formulával kapcsolatban, amellyel az egész tárgyalás során mind szóban, mind pedig írásban akarta magát neveztetni. A bécsi udvar számára méltóságához — ha volt neki ilyen egyáltalán — elegendőnek látszott, hogy az elégedetlenek vezérének nevezzék. Rákóczi visszautasította a tanácskozásnak ezt a határozatát: de nem azért, mintha nem akart volna nemzetének a vezére lenni, hanem inkább azért, mert akkor már Erdély fejedelmeként viselkedett; mindenek felett vágyódott tehát arra, hogy ezt a szót is beírják a címei közé és ha ezt nem tették volna meg a császáriak, inkább félbe akarta szakítani a béketárgyalásokat, semmint hogy jogaiból bármit is elvegyenek. Elhárult azonban végül még ez az akadály is akkor, amikor Lipót császár oly nagy önmérsékletet tanúsított, hogy semmit sem habozott egészen addig engedni az emberi kevélység előtt, amíg az vagy vissza nem tér a józan észhez, vagy pedig a megkötendő béke határozatai alapján más méltóságokkal ki nem clégíúk. Egyesek azt akarják állítani, hogy a fegyverszüneti tárgyalások alatt indult meg a perlekedés és ott vitáztak minderről; mi azonban úgy hallottuk - és el is hisszük -, hogy azt megelőzően történt a dolog.