Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Ennélfogva tehát szeptember havát jelölték ki a békekötés időpontjául; de mivel az idő kevésnek látszott a császáriak számára ahhoz, hogy egy ilyen nagy vállalkozáshoz — mint hitték — elegendő legyen, kölcsönös megegyezés alapján mindkét fél számára az látszott jónak, hogy a határnapot egészen október közepéig meghosszabbítsák. Nem született azonban még megegyezés a békekötés helyszínéről. A császár a Bocskaival történt békekötés példájától indíttatván Bécset javasolta; az angol és hoUandus közvetítők pedig Pozsonyt nevezték meg, azért, hogy hazai földön tanácskozzanak a haza üdvéről — Rákóczinak azonban egyik helyszín sem tetszett: vagy azért, mert saját követeit féltette, hogy messze lesznek tőle, vagy pedig azért, mert kevélységében úgy vélekedett, hogy még egy ilyen apró dologban is nála kell lennie a döntés jogának. A magyarok akaratából tehát — miután azt a császár sem utasította vissza — Selmecbányát jelölték ki a békekötés helyszínéül. Gyors utazás után először Bruynincx, a hollandus követ érkezett meg ide, Selmecre, majd Stapney is, aki az angolok követe volt a császárnál — az előbbi október 5-én, az utóbbi október 6-án —; mindkettőjüket olyan nagy ünnepélyességgel fogadták, amilyen méltó volt az ilyen fontos közvetítők személyéhez. Itt tartózkodott ugyanis akkor már Selmecbányán a békekötéssel megbízott Bercsényi Miklós, ez a ravasz és bűnös szándékaiban állhatatos ember, valamint a kisebb tehetségű, de harcias és a nemzetét nagyon szerető Károlyi Sándor, to-