Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ben. Azt akarták tehát, hogy hagyják el a rebellis (lázadó) és perduellio (felségárulás) kifejezéseket, s ha egyáltalán bűnükül lehet felróni nekik valamit, akkor a franciák szokása szerint és vétkük lényegéből következően nevezzék őket malecontentóhek (elégedetleneknek). A császár még ennek a makacsságnak is engedett, azért, hogy Magyarország lecsendcsítésének és megbékéltetésének üdvös terve ne fusson zátonyra ilyesfajta kifejezéseken; nagyon bölcs elhatározással elrendelte tehát, hogy töröljék a szövegből a sérelmezett szavakat és egyszersmind igazságos békével vessenek véget a kölcsönös sértegetéseknek: így adták a Rákóczi-pártiaknak az „elégedetlenkedcik" elnevezést. Ekkor végre ígéretet tettek a magyarok arra, hogy meg fogják haUgatni és át fogják gondolni a békekötésnek a császártól átveendő pontjait. Ezek a békepontok pedig a következőképpen hangzottak: „A császár háromhavi idciszakot engedélyez, amely időszak általában az egész országra vonatkozik; ez alatt a három hónap alatt az elégededenkedők sem a Dunán inneni Magyarországra, sem pedig arra a területre, amelyik a Morava és a Vág folyók között fekszik, nem teszik a lábukat; az ostrom alá vett városoktól egy mérföldnyi távolságra vonulnak viszsza; a német katonaságnak szabad lesz továbbá felszerelésekből és emberekből annyi segedeknet vinni a várakba, amennyi szükségesnek látszik." - Azt gondoltuk volna, hogy ezekkel a feltételekkel nem szegülnek szembe a magyarok: főleg azért nem, mert tudták, hogy már nem a kalocsai püspök és nem Szirmay vagy Okokcsanyi, hanem maga a császár foglalkozik komolyan a dologgal, Bruynincx pedig,