Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

a hollandusoknak az udvarnál tartózkodó követe idejekorán jelentette Rákóczinak az egyezség lényegét — azonban teljesen másként történt a dolog. Rákóczi és Bercsényi ugyanis, akik híveikkel együtt megrészegedtek a jó szerencsétől, amely eddig melléjük szegődött, s emellett még túlságosan is bíztak a franciák segítségében, sőt tudomással bírtak arról is, hogy a császár dolgai bizonytalanul alakultak Itákában és Németországban, elfogadhatadan feltételeket támasztottak: „Heister és Rabuún vonuljon vissza az ország határairól; a német katonaságot és a jezsuitákat távoktsák el valamennyi városból. A svéd és lengyel király legyen továbbá kezese és jótállója ezeknek az egyezményeknek." — Nem történhetett tehát másképpen a dolog, csak úgy, hogy a magyarok panaszaival megterhelve ugyan, de minden egyebet tekintve üres kézzel tért vissza Bruynincx Bécsbe. És már tökéletesen semmivé foszlott volna minden reménység, amelyet a békekötésbe vetettek, ha a császárnak a magyarokkal és magával Rákóczival szemben tanúsított új kegyelmessége nem tartotta volna fenn azt. Részint ugyanis Szécsényi, részint Szirmay, részint pedig Visa, a neszterfehérvári püspök és pécsi prépost, valammt Okokcsanyi, akiket a magyarok is kedveltek és gyanéisaknak sem találtak, utazgatott szakadatlanul oda és vissza egyre csak újabb parancsolatokkal; míg végre ezek Rákóczit, amazok pedig Bercsényit — akiknek a szívébe belopózott a höchstädti győzelem miatt való félelem — vették rá arra, hogy elfogadják a békekötés határoza-