Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

amelyet Körmöcbányánál

68 már egyszer felpanaszoltunk, de akgha eléggé a zűrzavar nagyságához képest. Amidőn tudniillik a felkelés vezérei cselekedeteik okául a haza felszabadításának a gondját és az arra való törekvést adták, az „arany szabadságot" valójában „réz szabadsággá" tették: akkora mennyiségben verettek ugyanis rézből pénzt, hogy azt az elme akg képes még csak felfogni is. Megcsapta, sőt megfertőzte ez a gonosz erkölcs Seknecbányát is. A bányászok és a bányamunkások ugyanis - ez a rendkívül veszélyes munkától meggyötört, de ugyanakkor ha kell, vakmerően és fékezhetetlenül szabados népség — egy zendülés során összeesküvést szőve visszautasították ezeket a rézből vert pénzeket és gyalázkodva szitkozódtak, mondván, hogy nekik, akik arannyal és ezüsttel, vagyis a legnemesebb fémekkel dolgoznak, ezekből kell a fizetést is kapniuk, s valamennyien egy tömegben a jelvényeknél összegyűlvén, olcsóbb gabonát követeltek, majd már feldühödvén, halálra keresték az igazságosabb felügyelőket és lázadó szavakkal fenyegetéseket kezdtek el kiabálni: azt tudniilkk, hogy egyik vagy másik felügyelő meggyilkolásával vetnek véget szenvedéseiknek, vagy ha ezt nem tehetik, akkor otthagyják a bányákat és amilyen módon csak tudják, elpusztítják a bányaépítményeket. E zendülés alkalmával egyáltalán nem mulasztották el a lázadók, hogy Hellenbachot és tisztségviselőit is ne keressék. O pedig szép szavakat mondott: kérlelt, figyelmeztetett és buzdított, sőt még azáltal is csillapította a lázongást, hogy Í,K Körmöcbánya város törtenetében, ezen IV. kötet VIII. §-ában.