Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

gabonát, húst és kenyeret osztott szét a zendülők között. Úgy járt el tehát, ahogyan a tisztében keUett: megígérte, hogy lesz majd arany- és ezüstpénz, s azt is, hogy gondja lesz majd az ellátás ügyére, csak törődjenek a munkájukkal és ne engedjenek meg egy kis megszakítást sem. De semennyire sem tudta megengesztelni őket ezekkel az ígéretekkel: olyannyira, hogy azt hihetnénk, valamiféle őrület tört ki rajtuk. Mit is tehetett volna tehát Hellenbach, akit körülvett a kétséges kimenetelű zendülés? Gyors hírvivőket küldött tehát Rákóczihoz és jelentést tett neki a lázadásból fakadó veszedelmekről. Rákóczi pedig egy pillanatot sem késlekedve parancsba adta Neumann kapitánynak, hogy egy válogatott csapat élén vonuljon a zendülők ellen, s ha másképpen nem tudja, akkor erőszakot alkalmazva csendesítse le ama bányásztömeget. Amikor Neumann Windschachtra érkezett, főbenjáró büntetésekkel ijesztette meg a lázadás szerzőit, a többi sokaságot pedig akasztófával fenyegette. Es ekkor végre már nem a munkájuk értékét és nem az ekátásukat, hanem életüket és boldogságukat kellett a szemük előtt tartaniuk a bányászoknak; elébe mentek tehát azoknak, akik fenyegették őket és nagy ordítozással, rendetlen kiabáNegyvenezei mérő gabonát osztott ki saját magtáraiból ezekben a nehéz időkben Mellenbach báré) a bányászok között, hogy a mérhetetlen mennyiségű vágómarháról és a teli kemence kenyerekről ne is beszéljünk. E férfiúnak a bányák megmentése tekintetében tanúsított hathatós bölcsességét később nemcsak kegyelmesen fogadta Károly császár, hanem pénzt adván neki, vissza is térítette I lellenbachnak a kiosztott gabona árát.