Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ta — éppenséggel nem úgy, ahogyan a dolog megkívánta volna —, ismét csak új vihar csapott le a selmeciek ügyeire. Thökölynek ugyanis a török segédcsapatokkal megnövelt serege elfoglalta Fülek várát és miután nyomorultul megszaggatta a falakat, teljesen lerombolta az erősséget. Ennek az eseménynek — hogy tudnüllik Fülek, amely a bányavárosoknak mintegy a kapuja volt, erőszakosan elesett — lett a következménye, hogy a bányavárosokat és a bennük lévő bányaműveket is új veszedelmek fenyegették. Thököly portyázói ugyanis gyorsan elhatározásra jutottak és minden irányban szélszóródva egyes csapatok Besztercebányát, mások Körmöcbányát, megint mások pedig Selmecbányát támadták meg és foglalták el mohó kapzsisággal. Körmöcbányát és Besztercebányát vérontás nélkül hajtották az uralmuk alá; ez a szomorú fordulat egyedül csak Selmecbányán járt vérontással. Az események történetét Parschitius szavaival mondjuk el. „Az 1682. esztendőben — írja —, miután Füleket bevették, kirabolták és lerontották Thököly csapatai, Selmecbánya, amelyet átjárt a félelem és a rettegés, ismét átallott Thököly oldalára; itt, a város hegye alatt, az éijonnan épített őrtoronynál, észak felé, ahol Körmöcbányára és Flodrusbányára vezet az út, igen kegyetlen csatát vívtak egymással a Thököly-párüak és a császáriak; ebben a csatában Traun gróf puskagolyótól találva esett el, Katonszky atya karddal keresztülszúrva halt meg, a csapatbek katonaságból pedig harminc embert lövedékekkel öltek meg: a többiek számára a torony, vagyis az erődítmény szolgált menedékhely gyanánt." Ezt a csatavesztést bizonyos kora-