Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nek és okosan kigondolt haditerveinek; később pedig - talán azért, mert vezekelni akart a rend elhagyása, vagy azon ok miatt, amelyért addig harcolt - átallott a császár pártjára. A halálával kapcsolatban tett emk'tést Wagner erről a dologról.

65 „Méltó az említésre még annak a józsa atyának, akiről beszéltünk, az átpártolása — ha ugyan átpártolásnak kell nevezni azt, amikor valaki megbánja a lázadását. És hogy nem csak színleg pártolt el Thökölytől, azt egy inkább jeles és katonai, semmint keresztényi cselekedettel bizonyította be. A Thököly-pártiak ugyanis sok cselvetéssel üldözték, míg végül egy kis falucskában ezek a hírhedt gonosztevők be is kerítették és felszóktották a visszapártolásra: ő azonban inkább akart meghalni, mintsem hamisan esküdni. Saját kezével vetett tehát tüzet egy puskaporos hordóba és így repítette a levegőbe önmagát és társait." Egyébként egy másik, a bányavárosok ellen irányuló új támadást is ő indított meg, hogy utat biztosítson a teljes hadsereggel utána vonuló Thököly számára. „Gyötörte ugyanis Thökölyt az aranytermei völgyek elvesztése. Előreküldött tehát egy bizonyos Józsa atya nevű embert — akit a bajtársai azért neveztek így közönségesen, mert valami kolostorból szökött meg —, hogy ő majd utána vonul a teljes hadsereggel. Miután azonban Szerencs mellett elfoglalta az állásait, Leske visszaszorította Józsát; kijátszván tehát a cselvetéseket, megszabadította a veszedelmes rajtaütéstől ezeket az igen nagy hasznot hozó völgyeket." És éppen ez a balszerencsés kimenetelű 65 A VIII. könyvben, az 561. lapon.