Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

hadi vállalkozás volt az, amely arra kényszerítette Józsa atyát — vagy talán alkalmat szolgáltatott neki? —, hogy Thököly pártjáról átálljon a császáréra: voltak ugyanis olyan emberek, akik az ütközet elvállalása miatt meggyűlölvén őt, ellenségesen beszéltek róla Thököly előtt és egyrészt a tudatlanság, másrészt pedig a gyarló hit vétkét vetették a szemére. A rágalmazásokhoz pedig egyáltalán nem volt Józsa hozzászokva: hiszen nevezetes gaztettei következtében teljesen maga mellett tudta Thökölyt, aki most hirtelen elhidegült tőle; megszökött tehát és átállt a császáriakhoz, ezzel is, mintegy a saját végzete szerint, gyorsítva a bűneire következei büntetést, mint ahogyan azt már említettük. — Legyen elegendő ennyit mondani erről a gonosz emberről, azért, hogy mindez bizonyságul szolgáljon a selmeciek számára: nem pusztult el bosszulatlanul az a gonosztevő, aki kifosztotta őket. XXI. § Még be sem hegedt a városon ütött seb, amikor új csapásokkal sújtották Thököly párthívei. Rendkívül kedvezőtlen dolog volt, hog)

7 a császáriak elhanyagolván a város őrzését, mintegy tárva-nyitva hagyták azt ama zsákmányra éhes hadsereg előtt. Hogy tehát a jövőben ne történjék ilyen, a hadvezérek azt akarták, hogy némi őrsereget küldvén ide, a gróf Traun alezredes által irányított katonai parancsnokság biztosítsa a varost; de mert a nevezett parancsnok nem kevésbé álmos módon vigyázta a várost, mint katonáinak a csapa-