Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

kai és sűrű tövis bokrokkal. Ezek között hányszor osonnak a sötét éjszaka homályában fegyverrel kezükben a hallgató törökök, akik a néma berkekben keresgélik a nyomokat. De gyakran nem tudnak visszafordulva elmenekülni ezek: ilyenkor fegyvert ragadva mindenhonnét összefutnak a leigázhatatlan földművesek, vegyesen a gyalogosok és a lovasok. — Mindez pontosan így is volt és a mi embereink magukból a veszedelmekből merítettek bátorságot részint a betörések visszaverésére, részint pedig arra, hogy kemény ütközettel rárontsanak az ellenségre. Ezt panaszolja egy török, aki abban a korban esztergomi bég volt és akit az idézett Gabelmann ig)

7 szólaltat meg az egyik jelenetben: ... tercen ti milkbus audent, Nostrorum absque mem, patuks occurrere campis. Atque etiam cedit optatis victoria velox Auspiciis. Quodes ad nos sub nocte silenti Egressi superant aditus? Mox caede peracta Ingenti, reduces referunt spolia ampla decusque. - Azaz: Félelem nélkül meg merik rohanni háromszázezer emberünket a nyílt mezőkön. Es a gyors győzelem is enged a kívánt előjeleknek. A csendes éjszakában hány alkalommal rohannak rá a mieinkre és győzik le őket? Majd hatakmas mészárlást művelvén, visszavonulnak, s nagy és ékes zsákmányt hurcolnak cl magukkal. — Az ilyesfajta katonai erényeknek egy jeles bizonyságát akkor adták a selmeciek, amikor a Szapolyai-párti garázdálkodók a törökökkel társulva — Ugyanott, 2. lap, 16. vers.