Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

akik az aranytermő völgyeket akarták megkaparintani — elhatározták a Garam fölötti Szent Benedek rendház elfoglalását. Mihelyst ugyanis az ellenség terveiről bizonyságot szereztek a mieink, összegyűlt egy ötszáz polgárból álló csapat, amely maga mellé fogadván az újbányái és bakabányai segédcsapatokat, egy szenátori rendből való férfiú, bizonyos Stcsinger Mihály vezetésével még azelőtt bevette magát a kolostorba, mielőtt a Szapolyai-pártiak meg tudták volna valósítani a szándékaikat. Ezt a híres cselekedetet az 1528. esztendő Húsvétja utáni harmadik vasárnapra teszik a Selmecbányái jegyzőkönyvek; szerintünk azonban helyesebb azt a következő évre tenni, amikor lengyelországi száműzetéséből visszatérvén, a meghódoló János király a mohácsi mezőn találkozott Szokmánnal: ekkor ugyanis, miután mintegy leáldozott a szerencsecsillaga, ismét új dolgok kezdődtek Magvarországon. Annyi bizonyos, hogy a kolostort vitézül megvédelmezték a selmecbányaiak; de nem engedték át azelőtt a Ferdinánd seregeivel érkező Thurzó Eleknek, mielőtt a bátor katonaság el nem nyerte méltó jutalmát. Ezt beiségesen meg is kapták és Ferdinánd előtt azt a dicsőséget is kiérdemelték, hogy nyíltan a bányavárosok védelmezéiinek, sőt megmentőinek tartották őket.