Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

idézni szeretném itt az ő panaszait, valamint a mieink hősiességének a dicsőítését. Est locus Hungáriáé in medio, sub montibus altis Carpathi, in immensum qui tangit lustra Getarum. Hoc in septenae quaerentes aera metalk Urbes atque akquot diversis firma supersunt Propugnacula locis: quae se tutantur ab hoste, Spemque suam. Anfractu valles hinc undique curvo, Turcarum doks, nostrumque accomodae ad usum, Rara per occultos ducit quoque sémita calles: Fauces angustae, insidiis aditusque makgni: Undique sic dumis ac densis sentibus horret. Hunc inter quoües sublustri noctis in umbra, Thraces, instructo veniunt bene marte silentes, Per tacitos sibi rimantes vestigia lucos. Saepe dato, ignari sunt, retro vertere gressus, Tergo: sic raptis concurrunt undique teks Indomiü agricolae, misti peditesque equitesque. — Azaz: Van egy hely Magyarország közepén, a Kárpátok magas hegyei alatt, amely nagyon régi és története a géták korára nyúhk vissza. Itt hét város található, amelyek a bányák érceit kutatják, s különféle helyeken fennmaradt néhány erős védmű, amelyek magukat és reménységüket védelmezték az ellenséggel szemben. Itt is és ott is görbe hajlani völgyek vannak, amelyek alkalmasak a törökök cselvetéseire és a mi használatunkra, s a homályos helyeken keresztül ritkán ösvény is vezet; szűk völgytorkolatok borzasztnak leshelyekkel mindenfelé és a gonosz útja bozótok-