Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

pel is itt találhatóak, s ezek nem ritkán annyira zsúfoltak, hogy egy-egy, ráadásul kicsiny házikó húsz zsellért is befogad anélkül, hogy bármiféle járványos betegség fellépne. Az alaposabbak ezernyi ilyesfajta kis épületet is összeszámláltak, amelyekben alig laknak mások, mint bányászok — az embereknek ez a rendkívüli módon szegény fajtája. Bizony, amidőn a város sokszor látott arculatát felidézem a lelkemben, úgy gondolom, hogy ha valamilyen egyenletesen sík területen épült volna meg mindez a tömeg, hogy hosszúságban és szélességben is kiterjedhetett volna, akkor nagyság tekintetében Magyarország egyetlen városa sem előzhetné meg. A többi bányavárost pedig bizonyosan felülmúlja mind nagyságára és mind a bányamunkások számára nézve. XI. § Ezeket kellett tehát elmondani az új Selmecbánya eredetéről és növekedéséről; jóllehet nem hiányoznak az olyanok, akik a régi városnak bizony még csak az említését sem szenvedhetik. Legyen elegendő közülük csupán Parschitzius Kristófot, az itteni líceumnak a volt igazgatóját idézni. O írja a következőket:'

2 ,,A szomszédos Scharffenberg nevű dombon az ellenség betöréscinek a megfigyelésére van egy őrhely. Egy másik szomszédos dombon pedig, amelyik északi irányban fekszik, láthatóak egy vár, vagyis egy bástya romjai — egyesek azt állítják, de tévesen, hogy itt feküdt a régi 1,1 A I fistoria comitatuum című kéziratában.